Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GERLE JÁNOS: Budapest és az ő identitásállaga

elmondani, s ő bizakodva sorolta azokat a szempontokat, amelyek miatt Budapest még mindig megmaradt Közép-Kelet-Európa legvonzóbb és legígéretesebb városának. Vissza-visszautalnom azért mégis szükséges akkori előadásomra, amelynek az volt a vázlatos címe: „Lehetnek-e elégedetlenek a személyiségüktől megfosztott emberek az identitásnélküli városban?" Számomra a két dolog ugyanis szétválaszthatatlanul egybeforr, kölcsönösen előidézői és elszenvedői egymásnak. Ez általános jelenség, amelyet azonban konkrét budapesti tünetein át értettem és fogalmaztam meg. Az általános okokon túl az identitásvesztésben sajátos magyar tényezők is szerepet játszanak, amelyek egész kulturális életünkre, az értelmiség szerepvállalására, a szakmai szempontok érvényesítésére súlyos árnyékot vetnek, úgy is mondhatom, egy demokratikus közélet kialakulását gátolják, de nem ennek elemzése a feladat. (A város identitásán röviden történelmi fejlődése folyamán kialakult, sajátos, személyes jellemzőinek összességét értem, amelyben az egyes elemek egymással összefüggésben hatnak.) Megpróbálom valamiféle rendszerbe foglalni az identitásvesztés területeit. A városi környezet gyorsabban változik, mint a lakói (akik szintén gyorsabban cserélődnek, mint amilyen gyorsan identitásuk összekötődhetne a környezetükkel). Közömbös a változás minősége, ha azt eredményezi, hogy fiatalkori emlékeim színhelyeinek nyomát sem találom. Különösen súlyosan hat - egy nemzedéken belül persze -, ha még a városszerkezetet sem ismerem fel. De a nosztalgián túltekintve: nemzedékektől független egy városra, városrészre jellemző szerkezet, amit az egyes kerületi szabályozási tervek folytonos átrajzolása (nem karbantartása, ami viszont hiányzik, hanem korábbi elveinek felrúgása) jól érzékeltet. Az életminőségjavulását a lakásépítés területén a lakóparkok hivatottak betölteni. Ezek azonban súlyos szociális szegregációt eredményeznek, a minőséget az elzárkózás lehetőségének színvonala jelenti. Többségükre jellemző, hogy a saját vonzerejüket adó zöldterületet (panorámát, és így tovább...) emésztik fel, és gyakorlatilag lehetetlenné teszik a maguk és mások városi közlekedését. A lakásigény feletti, spekulációs lakástermelés nem oldja meg a rászorulók gondjait, viszont egyre nő az elhagyott, gondozatlan lakások száma. A budapestiek általános közérzetét - és mindennapi életvitelét - súlyosan érinti a növekvő és hosszú távon megoldatlan hajléktalanság. Az épülő lakások méretét, helyét, fajtáját, felszereltségét elsősorban a bankkölcsönökhöz kötődő feltételek alakítják, nem a tényleges társadalmi elvárás. A piachoz való igazodás pedig nem a valódi minőséget (különösen nem a környezet vagy a városi közeg kívánalmait), hanem az