Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - CSORDÁS LAJOS: Ahogy egy szépasszony végigsétál

Ahogy egy szépasszony végigsétál CSORDÁS LAJOS K

edves Gyula, kérdezed tőlem, milyennek ítélem én Budapest fejlődését az 1989-es fordulat óta. Szárnyaszegettnek, felemásnak. Szárnyaszegettségünk legfőbb oka pedig a szegénységünk. Ez már nem az a gazdag város, amely a 19. század második felében San Franciscó-i tempóban tudott fejlődni. Nincs hozzá meg a saját tőke, a szellem. A történelem elzavart innen egy csomó vagyonos és tehetséges embert. Ennek ellenére persze nem gondolom, hogy teljesen szegényen és hülyén állunk itt. Inkább csak azt, hogy az újratermelődő vagyonok nem tesznek eleget a mai városért. Vagy mert még nem erősek eleget tenni, vagy azért, mert nem is akarnak, mert nem látják, hogy tenniük kell. Ritkák az olyan példák, mint a Central kávéház újjászületése, amelyet egy sikeres vállalkozónak, Somody Imrének köszönhetünk. Kevesen vannak, akik így akarnak adni a városnak. Említhetem, mint ilyen példát, Kovács Gábor galériáját is azAndrássy úton, bár ami ott az épülettel történt, nem annyira példás. No de hol van az új Budapest? A rendszerváltáskor úgy látszott, az 1996-os világkiállítás hoz majd új lendületet, ez lesz a legnagyobb formáló. Ebből a lendületből lett a Lágymányosi híd és ennek köszönhetők az új egyetemi épületek a budai oldalon. De a világkiállítást lefújták, a tervek nagy része a fiókban maradt, s azután az expoterület úgy épült be, ahogy. Az elképzelt fejlesztéseket lassan elfelejtettük. A Lágymányosi hídon máig ott sorakoznak középen a gumibakok, amelyeken villamos síneknek kellene feküdniük, s a hídon villamosnak kellene járnia. Sokáig meg is volt rá a pénz,