Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VARGHA MIHÁLY: Gyarapodók árnyékában

akkor még felmerül az a kérdés, hogy a fejlődésből mi képvisel valóban értéket? Elborzasztó példa: három éve áll közvetlenül a Belváros „határán", közel a régi Városfalhoz egy irodaház, amelyet gyakorlatilag még egy percig nem használtak. Viszont a hozzá tartozó visszaépített Múzeum utcai eklektikus homlokzatot teljes felületén mégegyszer kidekorálták - lehet, hogy az épületről folyó pereskedéssel szoros összefüggésben? (Kálvin tér és Múzeum utca sarok, építész: Virág Csaba és munkatársai). Jelképes értelmet lehet tulajdonítani egy elmaradt ügynek, amely már az 1989-es politikai fordulat előtt napirenden volt - s azután nem lett belőle semmi. Az EXPO-ról van szó, az eredetileg Bécs-Budapest között közösen megrendezendő „II iciak a jövőbe" eseménysorozatról. A bécsiek a „vasfüggöny" leomlása, a politikai fordulat után nem sokkal eldöntötték, hogy nincs szükségük Világkiállításra. Pedig az ahhoz (is) szükséges infrastrukturális városfejlesztéseket akkor már következetesen beindították, eredményei felmutathatóak ma is, és egyre gyarapodnak. így jutottak el mára a toronyházépítéshez., határozottan távol a város szívétől. Hazánk nem ragadta meg a bécsi lemondás pillanatát az EXPO-terv feladására, Budapest még néhány évig tovább tervezgette a magáét, egészen más szisztémával. Majd jött a felismerés, és mégsem lett Világkiállításunk 1996-ban. (lásd Vargha Mihály: Elcsábítva és elhagyatva, A magyar világkiállítás építészei, Budapesti Negyed 18-19., 1997/4-1998/1.) Megítélése szerint melyek ma a város legmegoldatlanabb bajai, legfőbb problémái? Általánosan tekintve, a már említettek fényében kimondható, hogy a legnagyobb baj az urbanisztikai tervezés megoldatlansága avagy teljes szétforgácsoltsága. A probléma visszavezethető arra, hogy még közvetlenül a politikai fordulat előtt megszűnt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, és a „repeszdarabjai" azóta egészen hihctetelen vándorlásban vannak különféle tárcák között; a főváros pedig úgyszintén - átstrukturálás, továbbfejlesztés helyett - elveszítette tetvezői hátterét. Ilyen helyzetben egyre kevesebb az eshetőség arra, hogy a sok-sok kedvezőtelennek tűnő folyamat megfordítható lenne, pedig cnélkül a kilátások egyre riasztóbbak. A bajok sokasodnak: • a felújítások, rehabilitációk lemaradása vészterhes, főleg a belső kerületek mellékutcáiban; az utóbbi két-három évben a belső kerülerekben ('Terézváros, Erzsébetváros) felháborító bontások történtek, számos foghíj beépítése minősíthetetlen;