Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VADAS FERENC: A rendetlen város

más mércével méretik) 1952 (Helsinki) óta kis országban nem rendeztek játékokat. Nyilvánvaló, hogy a rendezvény nagysága miatt a belátható jövőben sem fognak. Az Olimpia olyan léptékű esemény, amihez Magyarország egyszerűen kicsi. Ez a nálunk jóval nagyobb és sokkal gazdagabb országok luxusa. Ahol az alap, a háttér-infrastruktúra eleve megvan, és nem a játékok alkalmával remélik pótolni az ordító hiányokat. Ahol a lakosság anyanyelve vagy világnyelv, vagy sokan beszélnek idegen nyelven. Ahol a társadalom vagy nyitott és toleráns, vagy parancsuralmi rendszer kényszerítheti ki a szükséges lépéseket. Magyarország egykori sport-középhatalmi státusa (az örökranglista 7. helye) rajtunk kívül aligha érdekel bárkit is, az utóbbi évtizedben kellett volna sorozatban fantasztikus eredményt elérni ahhoz, hogy az olimpián nyújtott teljesítmény szempont legyen. Egyébként is: a rendezési jog odaítélésénél évtizedek óta szempont a kontinensek közötti rotáció; a megcélzott 2016-ban, London (2012) után biztosan nem európai ország következik, legfeljebb 2020-ban vagy inkább 2024-ben. Akkor pedig - amennyire előre látható - Párizs, Berlin, Madrid vagy Róma ellenében kellene elnyerni, ami töretlen fejlődést feltételezve is reménytelen. A csodavárás alaptalan. Ne számítsunk rá! Magunknak kell megoldani a problémáinkat, ne reméljük, hogy valamilyen külső tényező besegít. Nekünk kell megküzdeni a környezetszennyezéssel, a közlekedési nehézségekkel, az épületállomány lerobbanásával és azzal a korlátozó tényezővel, amit mi magunk - adott tulajdonságainkkal, szocializációnkkal és kapitalizációnkkal, képességeinkkel és képtelenségeinkkel - jelentünk. Epp ezért nehéz optimistának lenni. Az elmúlt tizenöt év megmutatta, mire vagyunk képesek az adott (alapvetően a közeljövőben sem változó) feltételek között. Nem túl sokra. Minőségi változásra ezért nem számítok. Sem negatív, sem pozitív irányúra. Tudom, ez így unalmas és lapos, de úgy érzem reálisnak a prognózist, hogy az eddigi tendenciák folytatódnak, mert nem látok olyan tényezőt, amitől gyökeres változás történhetne. Persze jöhet globális gazdasági válság vagy általános fellendülés, politikai vagy természeti kataklizma, de ilyesmivel nem érdemes kalkulálni, mert úgysem kiszámíthatók a következményei. Az EU-tól remélt nagy tőkeinjekció elindíthat vagy továbblendíthet bizonyos programokat, de aligha fog a Marshall-tervhez hasonlítható általános fellendülést hozni. Tulajdonképpen a körkérdés előfeltevésében kételkedem, hogy tudniillik fordulópont közeleg. Szerintem nem, legalábbis ami a városfejlődés egészét illeti. Marad, mi volt, legföljebb kicsit másként. Lesz 4-es metró, MO-s körgyűrű, egy, talán két új Duna-híd, néhány nagy műemléki rekonstrukció és - ahogy a politikai elitünket ismerem - presztízsberu-