Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - VADAS FERENC: A rendetlen város

zálódott, számára az az összehasonlítási alap. A Kádár-korszak politikamentessége, mozdulatlansága mint alapélmény szembesül a hozzá képest eseménydús pluralizmussal. De ennél többről van szó. Ha volt pozitívuma a magát szocializmusnak becéző pártállami rendszer konszolidált szakaszának, akkor az a létbiztonság volt (a többség számára). Ennek elvesztése lehet az általános bizonytalanság-érzet és frusztráció fő oka. Hiába összehasonlíthatatlanul jobb az élet, mint 1945 előtt, most van veszteségérzet, akkor nem volt, a változást sokan nem egyszerűen visszaesésként, hanem jogvesztésként élik meg. Az egzisztenciális labilitásra és a jövő ebből következő tervezhetetlenségére tesz rá a környezet instabilitása. Nemcsak a munkaerő fluktuál, hanem a munkahelyek is. Megszűnnek, átalakulnak, újak létesülnek, de bizonytalan, hogy meddig maradnak fenn. Ugyanez a helyzet az üzlethálózattal, mindennapi életünk másik fontos koordinációs rendszerével. Azelőtt évtizedekig nem változott egy bolt helye és funkciója, 1989 óta viszont olyan gyorsan, hogy alig követhető. A mindenkori illetékes hatóság is megszűnt stabil tényező lenni, és muszáj követni az ebbéli változásokat. Az emberi kapcsolatok is lazábbak lettek, legyen szó kollégáról, szomszédról vagy bolti eladóról - ők is fluktuálnak. Kevesebb ismerős arc, megszokott környezeti elem - csökkenő otthonosságérzet. Ez érezhető a városi környezeten is. Kevésbé érezzük magunkénak, mint korábban, mert nem lehet olyan otthonosan mozogni benne. Mintha valaki távollétünkben és szándékunktól függetlenül folyamatosan átrendezné a lakásunkat: továbbra is ugyanaz, ami volt, de valahogy mégis idegen. Mire megszoknánk megváltozott - a korábbinál gyakran kellemesebb - formáját, valakik megint átalakítják. Kevesebb a biztos pont az életünkben, s ez csak annak természetes, aki már ebben nőtt fel. Igazságtalan lenne kihagyni a változások pozitív hozadékát. Az emberek, áruk és eszmék szabad áramlását. Az oly sok bosszúsággal járó szólás- és sajtószabadságot. A civil szféra újjászületését, a szabad kezdeményezés lehetőségét, az érdekek mellett az értékek kifejezésének szabadságát. A választásét, ami egész életünket áthatja. Minden pillanatban dönthetünk, sőt döntenünk kell: nemcsak képviselőt választunk vagy úti célt, hanem árut, szolgáltatást, sajtóterméket és TV-csatornát is, mégpedig a korábbihoz képest nagyságrendekkel megnőtt, áttekinthetetlen és vegyes minőségű kínálatból. Ezt persze sokan kényszerként élik meg (azok, akik nem szeretnek dönteni). De nemcsak rájuk érvényes, hogy összességében a mérleg negatív serpenyője érződik inkább. Ennek oka a fentebb vázolt bizonytalanság mellett az lehet, hogy elveszett a nagy illúzió: minden rossznak a pártállami rendszer az oka, és minden rendbe jön, amint beköszönt a nyugati világ.