Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - TOSICS IVÁN: Budapest: lemarad vagy lekörözi?

rópai fővároséitól. Az egy főre jutó lakás-alapterület kifejezetten magas, közelít a nyugati értékekhez, és messze meghaladja a keletieket. A munkanélküliség alacsony. Az aktivitási ráta viszont nagyon rossz, Budapesten dolgoznak messze a legkevesebben a munkaképes korúak közül a vizsgált városokban. Az egy főre jutó GDP (amely Budapesten a prágai és a varsói érték között lehet) harmada-negyede, míg az átlagos háztartási jövedelem negyede-hatoda a nyugati városokénak. Viszonylag magas a szegény háztartások aránya. Kiemelkedően jó viszont az óvodai-bölcsődei ellátottság. A lakosság képzettségi szintje ugyan elmarad Pozsonytól és Varsótól, de eléri Münchenét és meghaladja Milánóét. Nagyon rossz a levegő minősége, ugyanakkor jó a zöldterülettel való ellátottság. Kiemelkedően magas a tömegközlekedést igénybevevők aránya. A kisebb (5-40 ezer közötti lakosságszámú) városrészek közötti különbségek, ami a térbeli-társadalmi szegregációra utal, Budapesten nagyon magasak. A tények tehát egyik szélsőséges álláspontot sem támasztják alá: Budapest nem „maradt le" a többi poszt-szocialista nagyvárostól, de nem is „körözte le" őket a városfejlődést tekintve. A nyugati nagyvárosokhoz képest sok mutatóban nagy az elmaradás, ugyanakkor valószínű a lassú felzárkózás, amit talán az Urban Audit később publikálásra kerülő idősoros adatai alá is fognak támasztani. A városfejlődés szidrjektív megítélése Minden városlakónak megvan a véleménye a városról, és ez még akkor is fontos, ha esetenként ellentmond a számok alapján leszűrhető tényeknek. A Budapest Kör vitái során sokszor foglalkoztunk azzal, mi az, ami jónak tekinthető a városban, és mi az, ami nem. Viszonylag sok „sikertötténetet" tudtunk felsorolni, mint például a középső Ferencváros rehabilitációja, az Állatkert, a Szabó Ervin könyvtár, a Budapest Főváros Levéltára, az Uzsoki kórház, a Millenáris park, a Páva utcai Holocaust központ, a buszsávok, a 2-es metró terelése, az éjszakai közlekedés átalakítása. Jellemző ezekre a projektekre, hogy legtöbbjük nagy cirkuszok közepette, egy-egy „elhivatott" ember állhatatossága nyomán valósulhatott meg. A különbség a „sikeres" külföldi városokhoz képest nem a projektek feletti vitákban van, hanem inkább abban, hogy ott nem csak „erős emberek", hanem konszenzusra törekvő szereplők és a megállapodást kikényszerítő eljárásrendek is vannak, amelyek erősebb biztosítékát adják a siker elérésének. A város bajait, problémáit persze még könnyebb felsorolni. Segített nekünk ebben az egyik vitánkon résztvevő külföldi, aki évek óta dolgozik Bu-