Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

kor. Saját lakhelyén az ingatlan sokszorosába kerül, otthon kicsinek bizonyuló tőkéjét itt szívesen fekteti be. Nem tudja, hogy a tovább folyó bontásokkal a „kultúrkörnyezet" lassan semmivé lesz, hogy az általa nem lakott, félig kihalt negyed bűnözők paradicsomává lehet, nincs szeme és kultúrája annak belátásához, hogy az általa vásárolt új ház építészeti minősége negatív kultúra. Másodrangú ingatlanfejlesztők, osztályba se sorolható önkormányzati döntéshozókkal - több kerületben is - így teremtenek harmadik világbeli viszonyokat, a 19. századi városegyesítést követő negyven évben a világ legimponálőbb fejlődésében felvirágzó városrészek helyén. Ezt eltűrni, sőt támogatni: kultúrbotrány. A város múltjához, tradícióihoz képest alacsonyabb kultúrájú - feltehetően korlátozottan tőkeerős - (kis)befcktető nem képes meglátni, hogy a fenti szisztéma ingatlanának értékállósága szempontjából nem biztonságos gazdasági környezet; hogy a spekuláció ki- és elhasználhatja megtakarításait. Aki pedig ideköltözik lakni is, az már a kései felismerésben alig rendelkezik mozgásterülettel. Az előbb említett régi pesti zsidónegyed az ország 19. századi modernizációjának egyik bázisa volt. Epületei ráadásul egy olyan klasszicista arculatú Pestből is megőriztek házakat, mely az igazi Belvárosból majdnem teljesen eltűnt. A zsidó jelen még nem teljesen. A számok tükrében (Ladányi János) látszik: a régóta itt élő zsidóság erősebb arányú, mint hittük. Ettől egyedi az Óvilágban ez a „hely". Esetünkben természetes lehetőség lenne az európai kontinensen szinte teljesen elpusztított zsidó kultúra és általában egy sajátos városi kultúra feltámasztása, ami itt egyedi örökségként, in situ létezik még. Es a negyed ilyen - divatos szóval - tematikája sok mindent befogadhatna. Például művészi kézműves-, antikvárius, régiség- és second hand-boltos, mozis, zeneklubos, kortárs színházas-, képzőművészes, sohós, kocsmás világot, aminek létjogosultságát az elnéptelenített házakba költözött alternatív vendéglátósok és programjaik csendes sikere már bizonyította. Mi jelenthetné ebből a „helyi karakterből" a zsidó tradíciók megtartását? A Főépítészi Iroda által - jókora késéssel, 2006-ban (a Világörökség cím után öt, a bontás kezdete után két évvel - végre megrendelt előkészítő(l) tanulmány fontosnak tartja a negyedben a zsidó vallásos élet és kultúra támogatását (Perczel Anna). Szép tetv, kevés realitással: különös volt nemrég tapasztalni ehhez képest az egyre több vallásgyakorlót számláló, Köves Slomo rabbi vezette zsidó egyházközösség kudarcát a Rumbach utcai zsinagóga használatáért (nem is tulajdonlásáért) folytatott harcban. Nem kapták meg. Pedig az épület rekonstrukciójának befejezésére is rendelkeztek tőkével.. . Ilyen lenne a zsidó vallási élet támogatása? A budapesti zsidóság hivatalos képviselői - egy kérészéletű kivételt nem számítva - nem mutattak