Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)
MARIA CHRISTINA CHATZIIOANNOU: Birodalmak, migrációk és vállalkozói tevékenység
Bevándorló-vállalkozó Az európai gazdasági bevándorlással foglalkozó történészek nem csupán a vonzás/taszítás tényezői (push and puli factors) által alkotott egyszerű modellt alkalmazzák a gazdasági jelenségek magyarázatára. Olyan módszertani eszközöket is alkalmaznak, amelyek bonyolultabb fogalmak értelmezésére, hatáselemzésérc is képesnek mutatkoznak, mint amilyen például a láncbevándorlás. Ez a jelenség hálózatokat, rokoni, baráti kapcsolatokat, tájékoztatást, szolidaritást - azaz általában nem közvetlenül gazdasági jelenségeket - mozgósítva épül föl, sokkal inkább az azokra befolyást gyakorló segítő tényezőkön alapszik. A kereskedő és a kereskedelmi \'ál!alkozás szerveződése volt a gazdasági élet lelke a 18. és a korai 19. század piacain. Az a tény, hogy szükséges volt hozzáférni a piacokhoz, valamint eljuttatni az árut a feldolgozóhoz és a fogyasztóhoz, családi vállalkozások létrejöttéhez vezetett, amelyek tagjai másmás piacokon vetették meg a lábukat. A kereskedő-bevándorlás magját családi és nemzeti-származási alapon szerveződő csoportok alkották. Az ilyen típusú bevándorlás nem elemezhető előre felállított modellek alapján. Egy 7 szelekciós folyamattal van dolgunk; ebben bizonyos személyek vesznek csak részt, olyanok, akik eljutottak egy döntés meghozataláig: mikor és hova települnek át viszonylagos személyes és intézményi szabadság közepette. A származási hely, a család, valamint a meghatározott erkölcsi értéket közvetítő intézmények (úgymint a vallás, a nyelv, a szokások, az ismeretek és a szaktudás) voltak azok a „nem gazdasági" tényezők, amelyek meghatározták a kereskedelmi bevándorlást az iparosodás korai korszakában. A mezőgazdasági és állattenyésztési termékek, a nyersanyagok és a feldolgozott javak (főként szövet) kereskedelme az oszmán császárság kikötőiben és piacain bontakozott ki, amelyek élénk kapcsolatban álltak más, hasonló kikötőkkel a Fekete-tenger partjaitól egészen Angliáig. A görög kereskedőcsaládok csoportjai az ottomán császárság kebelén szerveződtek, majd Kelet és Nyugat felé egyaránt terjeszkedni kezdtek, kialakítván ily módon a görög vállalkozói diaszpóra hálózatait. A tranzit tengeri kereskedelem vált a Földközi-tenger keleti medencéjében a gazdasági fejlődés ütőerévé, a kereskedővárosok pedig, mint Szmirna, Konstantinápoly, Thesszaloniki, Alexandria, Taganrok és Odessza, megteremtették annak lehetőségét, hogy a török és az orosz mezőgazdaság kapcsolatba kerüljön Nyugat-Európával. 3 Ld. Leslie Page Moch, Moving Europeans. Migration in Western Europe since 1650, Indiana University Press 1992.; J. Armstrong, „Mobilized and Proletarian Diasporas", The American PoliticalScience Review, 70/2 (1976), 393-408. old.
