Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)
FOTINI ASIMAKOPOULOU: Sina György, a „hódító balkáni orthodox kereskedő"
halálát követően Sina János, György féltestvére 26 évig tölti be a Társaság igazgatójának tisztét. A Társaság első gőzhajója I. Ferenc császár nevét kapja, a másodikat pedig Argónak keresztelik. Ötven gőzhajójuk Bécsből és Budapestről fut ki Zimony, Galac, Várna, Trapczunt, Thesszaloniki, Szmirna, Rhodosz, Szíria és Alexandria felé. A budapesti híd „Süssétek el fegyvereiteket késlekedés és aggályok nélkül!" - ezekkel a szavakkal bíztatja a magyar politikus, Széchenyi István (1791-1860) barátját, Sina Györgyöt arra, hogy azon nyomban járuljon hozzá a Budát és Pestet majdan összekötő híd építésére kiírt pályázathoz, nehogy versenytárgyalás eredményeként bízzák rá bárkire is a munkálatokat. 1837-ben Sina György a tervek elkészítésével a kiváló angol építészt és hídépítőt, William Tierney Clarkot bízta meg. Az építkezés 1840-ben kezdődött el. 1842. augusztus 24-én avatják fel a hidat, amely majd összeköti a két várost: „Áldott ez az alapkő, amely egyben a társadalmi egyenlőség alapköve is lészen Magyarországon." Az alapkőletétel azonban nem ment minden nehézség nélkül, részben Széchenyi ellenzéke, részben pedig a konkurens vállalkozások miatt, amelyek mind maguknak kívánták 22 megszerezni a kivitelezés lehetőségét. Servare intaminatum 1832-ben a Sina-fiúk, György és János maguk is kérvényezik a bárói cím fölvételét, amit I. Ferenc császár még ugyanabban az évben engedélyez is nekik. Ugyanis a Sinák, jegyzi meg Eric Hobsbawm 23 - a konkurens Rorhschildckhez hasonlóan, akik 1823-ban a Habsburgok örökös bárói lettek-, nem csupán gazdagok voltak, hanem „ekkorra már akként is tudtak megjelenni - pályázva az 1816 utáni Európa felújított nemesi címeire". A cím odaítéléséről szóló végzés maradéktalanul tanúsítja és igazolja, hogy a testvérek miért is emelkedtek a megtisztelés e magaslataiba: „A Mi tudomásunkra jutott tehát, hogy György fia Sina Simon háza a múlt század közepétől kezdve, amikor ő letelepedett a Mi országainkban, kitűnt tisztességével, kiterjedt kereskedelmi vállalkozásaival, a szegények 22 Ld. uo., 88-96. old. 23 Eric J, Hobsbawm, Η εποχή των επαναστάσεων 1789-1848, MIET, 1997, 279. old.
