Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

FOTINI ASIMAKOPOULOU: Sina György, a „hódító balkáni orthodox kereskedő"

méreteinek és jövedelmezőségének növeléséért folyó küzdelem során zajlanak, figyelemmel kísérik az egyre hatékonyabbá váló ipari és mezőgazdasági termelést és a technikai fejlődést. Megélik mindazt az átalakulást, amely egyfelől szülőföldjük, azaz az ottomán császárság kulturális és gazdasági viszonyaiban történik, éppúgy, mint azokat, amelyeket áttelepülésük utáni életük és tevékenységük helyszíne, Európa szenved el. A Sina-család 1769-ben indult északra, és 1785-86 körül telepedett le Bécsben. Ausztria és Magyarország felé a kivándorlók ugyanazt az útvonalat követték, mint amelyet az ottomán császárságból Közép-Európába áramló tőke és egyéb javak jártak be. A kivándorlási hullám 1600 után öltött komolyabb méreteket. Nagy karavánok keltek útra Siatistából, Kastoriából és más városokból, falvakból, megrakva helyi árucikkekkel (főként gyapjúáruval) és közel-keleti termékekkel. Útjuk kezdeti szakaszán az Aliakmonas völgyét követték, majd a Közép-Eutópa felé vezető másik természetes úton, az Axios-folyó mentén haladtak tovább. Belgrádban átkeltek a Dunán és a Száván, majd megérkeztek Zimonyba, amely az első magyar város és egyben az első útjukba eső tranzitáilomás volt. Majd továbbhaladtak Budapest és Bécs irányában a makedóniai görögök két legjelentősebb ausztria-magyarországi központja felé. Azt, hogy milyen volt a bécsi görög kereskedelem élete, mozgása és jelentősége azokban az években, egy épület igazolhatja, amely még mindig áll az Ungargassén, tanújaként azoknak a napoknak, amikor a görög kereskedőknek hatalmukban állt oldani és kötni mindenben, ami a Törökországgal folytatott kereskedelemre vonatkozott. Az elnyúló, egyszintes épület hatalmas díszkapuja egy roppant nagy, négyszögletű belső udvarra vezet. Az udvarról huszonhárom, belül galériával ellátott raktárhelyiség nyílik. Ezen a kapun át gördültek be az udvarra azok a nagy teherhordó szekerek, amelyek hosszú-hosszú utakon szállították a görög Kelet portékáit. Az áru itt raktárakba került, amíg a megfelelő módon el nem osztották. A jószágokat az udvar közepén lévő kútból itatták, a kocsisok és a lovászok az épület elülső traktusában szálltak meg, amely az út felé nézett. Ez volt ugyanis a kvártélyosház. A modern Bécs újonnan épült palotái között fennmaradt egy azok közül a fogadók közül, amelyek a török uralom időszakában dívó karavánszerájokat idézték. Ez utóbbiakat jól ismerjük a görög vidékeket bejárt, régi európai utazók fennmaradt rajzaiból. 8 Ld. Απ.Βακαλόπουλος, Οι δυτικομακεδόνες ..., Lm, 7. old. 9 Σπυρίδίον Λάμπρος, Σελίδες εκ της ιστορίας του εν Ουγγαρία και Αυστρία Μακεδόνικου Ελληνισμού, Αθήνα, τυπ. Π. Δ. Σακελλαρίου, 1912, 41-42. old.