Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer

Wodianer") 1868-ban számolt fel. A bécsi bankházat az egyetlen fiú utód nem vitte tovább Mór halála, 1885 után. Ha már a különböző utakat számbavettük, érdemes tekintetbe vennünk a családi cégek etnokulturális miliőjében meghatározó szerepet játszó vallási tényező jelentőségét. A leginkább internacionális Rothschildok és Sinák a 19. század közepén még szigorúan tartották magukat mind a zsidó, illetve görögkeleti valláshoz, mind a felekezeti endogámiához. A saját etnokulturális identitás megőrzése érdekes módon kapcsolódott a nemzetekfölöttiséghez. Érdemes ebből a szempontból Pulszky Ferenc megfigyelését idéznünk, aki épp a bécsi Rothschild és Sina kapcsán egyszerre emelte ki e pénzfejedelmek magyarok iránti toleranciáját, illetve a polgári pedantéria és takarékosság, valamint a lovagi pazarlási hajlam iránti megértését: „A roppant mennyiségű pénz világpolgárrá teszi birtokosát, az megérti, s felhasználja úgy a németnek polgári takarékosságát s pontosságát, mint a magyarnak lovagi pazarlását." A szűkebb értelemben Habsburg-birodalmi, s ezen keresztül multikulturális kötődésű Wodianereknél viszont először (a harmincas évek elején) még Magyarországon Mór tért ki, majd nem sokkal a nemesítés előtt apja, Sámuel is elhagyta az ősök hitét. Úgy tűnik, az emelkedő pályaív vágya Magyarországon, az emancipáció előtt radikálisabb alkalmazkodásra sarkallt. A fent említett kereskedő-bankárok eredetileg egymás versenytársai voltak Bécsben, s tulajdonképpen az 1860-as évtized hozott létre olyan helyzeteket, hogy számos befektetésben, államkölcsön-üzletekben, közlekedési vállakózásokban konzorciális társként kényszerültek fellépni. Λ konzorciális formának épp az a lényege, hogy intézményesen nem szorítja a piaci aktorokat egy vállalatszervczctbc, sőt, a konzorciális 4 Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. I. [Bp.] 1937. 42-45. old.; Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. In: Tanulmányok Budapest Múltjából, XII. Bp. 1957. 236, 250-253. old.; Bácskai Vera:/I vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Bp. 1989.153-169. old. 5 Pulszky Ferenc: Élelem és korom. I. H.n. 1958, 244. old. A Sinák vonatkozásában Pulszky a mentalitás generációs különbségeit is hangsúlyozza: Györgynél a már garasoskodásig menő fukarságot, ifjabb Simonnál pedig ennek ellentétét, a bőkezű adakozást (uott, 246. old.). Apa és fiú mentalitásbeli különbségéről emlékbeszédében Tóth Lőrinc {Emlékbeszédhodosi és kizdiai br. Sina Simon felett. MTA. 1876. Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 4. Budapest, 1878, 4-5,15-16. old.) is elmesélt egy történetet: eszerint az apa halálakor az ifjabb Simon azt a vágyát közölte Deák Ferenccel, hogy „ő inkább akar lenni magyar nagybirtokos és hazafi, mint üzletember és világpolgár" (idézi Kerényi, 2003). A történet leginkább Tóth Lőrinc gondolkodását jellemzi.