Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

KÖVÉR GYÖRGY: Rothschild - Sina - Wodianer

egyfajta gazdasági-kulturális környezet gyanánt, közvetítő közegként játszik szerepet. A 19. század egészében, a napóleoni háborúktól az első világháborúig terjedő időszakban a Habsburg Birodalomban és az Osztrák-Magyar Monarchiában Bécs töltött be számottevő nemzetközi tőkeközponti szerepet, s bár a Monarchiában a század második felében sorra nyíltak az egyes országok (tartományok) tőzsdéi az értékpapírpiacok decentralizációja jegyében, ezek jelentősége az értéküzletben nemzetközt léptékkel mérve csekély maradt. Ebben az összefüggésben, ha a 19. század második felében már nem is Metternich kertje végében, a Rennwegnél kezdődött a Balkán, európai tőkepiaci értelemben még mindig Bécs volt a legkeletebbre eső lerakat (jóllehet a prágai, pesti stb. „tőzsdefiliálék" nélkül felhajtóereje valószínűleg jóval jelentéktelenebb lett volna).

1 Aligha véletlen tehát, hogy azoknak a bankároknak, akik a peremvidékeken a nemzetközi értékpapír-forgalomba kívántak bekapcsolódni, szükségképpen Bécsbe kellett gravitálniuk. A címben jelzett három családi cég (amelynek kulcsszerep jutott a kiegyezés utáni magyar államkölcsönüzletek kezdeteinél) Bécsig igen különböző utakat járt be. Ezek az utak elég közismertek, ezért csak vázlatosan utalunk a sajátosságokra. A Rothschildok - mint ismert - a frankfurti Judengasséból rajzottak szét Európa fő tőkepiaci központjaiba. Amint a címerükben szereplő egybefont öt nyílvessző jelképezte, az öt fivér révén London, Párizs, Frankfurt, Bécs és Nápoly között teremtődött „összetartás" (az 1822-es osztrák bárói címerben a concordia - integritás - industria jelmondat szerepelt). Mayer Amschel tíz, életben maradt gyerekéből a bécsi házat Salomon (1774-1855), a másodszülött fiú hozta létre a napóleoni háborúkat követően („S. M. Rothschild"), majd halála után egyetlen fia, Anselm (1803-1874) vitte tovább.

2 A Sinák a Török Birodalomból, a mai Albánia területén fekvő görög Moscbopolisból Nisen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe. A bécsi cégalapító, Simon Sina senior még 1753-ban Moschopolisban ι Baltzarek, Franz: Finanzplatz Wien - die innerstaatliche und internationale Stellung in historischer Perspektiv. Quartalshefte der Girozentrale, 1980,11-63. old. 2 Corti, Egon C. C: Das Haus Rothschild ín der Zeit Seiner Blüte 1830-1871. Leipzig, 1928; Gille, Bertrand: Histoire de la Maison Rothschild. I-II, Genéve, 1965,1967; Bouvier, Jean: Les Rothschild. Paris, 1967; Davis, Richárd: The English Rothschilds. London, 1983; Chapman, Stanley: The Rise oíMerchant Banking. London, 1984. különösen 16-57, 82-126,150-169, old.; Heuberger, Georg (ed.): The Rothschilds. Essays on the History of a European Family. Frankfurt, 1994; Ferguson, Niall: The World's Banker. The History of the House of Rothschild. London, 1998.