Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

CSORBA LÁSZLÓ: Híd, város, ország

látvány az Ypszilantisz hercegek neve - és különös az a sors, melynek rendelését követve a török szultán fanarióta alattvalóiból a távoli Balkánon zajló görög szabadságküzdelmek hőseivé emelkedő család tagjai a bájos Wienerwald e csöndes, ismeretlen zugában alusszák az örök álmot. Osztrákok és görögök egy jeles magyar nemesember, hodosi és kizdiai Sina György báró révén találkoznak a rappoltenkircheni erdőben. A címet és a magyar nemzethez tartozás kiváltságát 1. Ferenc királytól kapta 1818ban ez a ragyogó tehetségű pénzember, születésére nézve görög férfiú egyike azoknak a polgári vállalkozóknak, akiknek a Habsburg Birodalom legfelsőbb vezetésével együttműködve sikerült kiépíteniük ipari, kereskedelmi és pénzüzleti hálózatukat a napóleoni háborúk korában. A birodalmi modernizáció - amelyben annak irányítói Magyarországnak nem az egyenrangú, hanem az alárendelt és kiszolgáltatott partner szerepét szánták - ekkoriban már igencsak igényelte ennek a speciális társadalmi csoportnak a segítségét. Bár hatalmas birtokai feküdtek Magyarországon éppúgy, mint a cseh és morva tartományokban, Sina báró a Bécstől alig 22 kilométerre fekvő, kies Rappoltenkirchenben alakította ki a család vidéki rezidenciáját. Négy leánytinokája közül Eleni használta a birtokot a 19. század második felében, miután feleségül ment Georgi Ypsilantihoz - az ő és leszármazottaik sírkertjét zárja ma a kápolna falához a márványbólvasból emelt kerítés. Ki ne emlékeznék Jókai remekművének arra a nagyhatású jelenetére, amikor a holdsütötte éjszakában a haldokló üldözött, Ali Csorbadzsi az „arany ember" Tímár Mihályra bízza leányát és kincseit? A Jókai-filológia úgy véli, e különös történetre valószínűleg a Sina család ősének akkoriban közismert sorsfordulatai ihlették a magyar romantika legnagyobb elbeszélőjét. Nos, a macedóniai görög születésű Georgiosz a 18. század utolsó harmadában gyapottal látta el a textilmanufaktúrák korai virágkorát élő osztrák császárvárost, feles üzletben szállítójával, a tartományt kormányzó török pasával. A török megbízott a görögben - meséli a kor mindentudója, Pulszky Ferenc -, azzal számolva, hogyha netán a szultántól váratlanul megkapná a selyemzsinórt, becsületes társa a Bécsben halmozódó vagyont kiadja majd koldusbotra jutó feleségének és fiának, hogy megéljenek belőle tisztességgel. A sors azonban másképp akarta - fűzi tovább a történetet Pulszky -, mert „(v)égre megérkezett a selyemzsinór Sztambulból, de nemcsak a basának, hanem a fia számára is, megfojtották az egész családot, és Sina, mint társának törvényes örököse, megtartotta az összegyűlt tetemes összeget". Tegyük hozzá, hogy a török kormány persze igyekezett megszerezni a pénzt, de nem járt sikerrel. „Egy Wagramnál megsebesült francia tiszt tanácsára és közreműködésével, ki a forradalom