Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

MARIA CHRISTINA CHATZIIOANNOU: Birodalmak, migrációk és vállalkozói tevékenység

let lett. 1765 után az osztrák hatalom erősödése figyelhető meg a tartományban, 1866-ban Erdély egyesül a magyar királysággal és az OsztrákMagyar Monarchia része marad egészen az első világháborúig. Ebben a földrajzi - nem pedig etnikai vagy állami - térben találhatók azok a városok, amelyek a szárazföldön zajló görög kereskedelmi vándorlás első hullámának színterei voltak: Zimony, Szeben

10 és Brassó

11 (földrajzi térről van szó, amely az amerikai „froníier" értelmében határvidék az ottomán és a Habsburg birodalom között). Pest sűrítette magába a legtöbb 1 2 görög betelepülőt, akik Debrecen, Miskolc, Tokaj és Kecskemét irányából érkeztek. Λ nyugat-makedóniai kereskedelmi kivándorlás például a volt Jugoszlávia, Románia, Magyarország és Ausztria városaiba irányult, kirajzási pontját pedig Sziatiszta, a Pindosz egyéb települései (Eratira, Galatini, Vlaszti), valamint Grevena és Kozani alkották. Ez a kirajzás Sziatiszta és Kozani török uralom alatti kialakulása után kezdődött, és az északi fő útvonalakat követte. Kasztoriából viszont már ezt megelőzőleg is távoztak kivándorlók, akik a 17. századi velencei-makedón kereskedelemnek is fontos tényezői voltak. Λ 16. századot követően, elsősorban a szomszédos települések lakosainak bevándorlása nyomán született meg a keresztény Kozani városa, s hasonló körülmények között jött létre a közeli Sziatiszta is. Λ török uralom körülölelte Kozani gazdasági és szellemi szempontból is dinamikus helyi központnak számított. A keresztény város kis gazdasági szigetet képezett a térségben, amely meglehetősen különbözött a környék mezőgazdasági, állattenyésztő jellegétől, s számos olyan kereskedő szülőhelyévé vált, akik később a Balkán északi részén és Közép-Európában találták meg számításu9 Görög kereskedők jelenléte Zimonyban már 1754 előttről igazolható. Ehhez lásd Ελευθερία Νικολαϊδου, ,,Συμβολή στην ιστορία τεσσάροιν ελληνικών κοινοτήτων της Αυστροουγγαρίας (Zamun, Novi Sad, Orsova, Temesvár)", Δωδώνη, (1980), 331-332. old. 10 Δέσποινα Τσούρκα-Παπαστάθη, Η ελληνική εμπορική κομπανία του Σιμπίου Τρανσυλβανίας, 1636-1848. Οργάνωση και δίκαιο, Θεσσαλονίκη, 60, 1994. ιι Cornelia Papacostea-Danielopoulou, „L'organization de la compagnie grecque de Brasov (1777-1850)", Balkan Studies 14 (1973), 313-323. old. 12 A legrégebbi miskolci görög nyelvű törvénykönyv az 1721 és 1769 közötti időszakra datálható. Nadya Danova, V. Todorov, ,,Ελληνικά έγγραφα από το αρχείο της πόλης Μίσκολτς (Ουγγαρία)", In: J.M. Fossey (edit.) 77?e Hellenic Diaspora, írom 1453 to Modern Times, II, kötet, 13 Μαρία Χριστίνα Χατζηιωάννου, „11 Κοζάνη και η περιοχή της κατά την Τουρκοκρατία". In: Ν. Καλογερόπουλος (szerk.), Κοζάνη και Γρεβενά. Ο Χώρος και οι Άνθρωποι, Θεσσαλονίκη, Studio University Press, 2004, 164-171. old.