Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A királynéról

Hát megöregedhet-e valaha ez a név? Lekophatik-e valaha zománca? Lesz-e még királyné egyszer.. .hogy ne ez legyen a legszebb, legédesebb nekünk? Milyen büszkék voltunk rá, hogy ő a legszebb. Ha megszólalt édes hazai nyelvünkön csengőn, kellemmel, szavát átadta férfi az aggnak, az agg a gyermekeknek, és járt a szó faluról falura, szájról szájra, és mindenik szava után, mintha mindenkihez intézte volna azt, mindenkinek bizalmasabb ismerőse lett. Ott lakott ő a szívekben, koldusok, polgárok, parasztok és nemesek szíveiben. Tizenöt millió palotája volt: a leggazdagabb királynő a földön. De már is messze vitt hevem - pedig nem akarok udvari író lenni, hanem csak úgy egy kicsit elpletykálni, hogy mit csinál Erzsébet királyné Gödöllőn. A többi magas urasággal nem törődöm. Azok úgyis roppant egyformák, éppen mint a királyné ruhái, a szín, a szabás lehet más, meg a díszítés, de a derék mindég ugyanaz. Az udvari embereket is mintha valami gyár szállítaná őfelségéiknek. Kiborotvált arccal, feszesen járnak, ki fekete frakkban, ki veresben, elmondják a sztereotip hízelgéseket és bókokat. Ok csak sakkfigurái a sablonszerű udvari élet külső részének. A királyné korán reggel már fönn van és könnyű reggelije után kilovagol, rendesen csak egy lovász kíséri, az is messziről. A természetet nagyon szeteti, a szebb fekvésű pontoknál gyakran megáll s néhány percig elábrándozik - aztán amilyen gondolatai támadnak, aszerint vagy szilajon nyargal, vagy pedig elereszti a kantárt s lépésben viszi kedves terhét „Lory", a kedvenc paripa. A lovaglás után már a „hivatalos szobájában" várja az elegáns báró Nopcsa, egy csomó aktával és levéllel kezében. A királyné némelykor tütelmetlen, a sok ügy és kérvény kifárasztja, s gyakran szól közbe. - Csak rövidebben, kedves báró... rövidebben. De néha megragadja a figyelmét, jó szívét egy-egy eset s ilyenkor aztán egészen belemelegszik, belemerül. I la semmi kérvény nem érkezik, kedvetlen, úgyszólván szomorú, s nem egyszer szegi gyanakvókig még mindig szép szemeit a bátora: - Önök nem terjesztenek elém minden kérvényt. Mindent tudni akarunk. A folyó ügyek végeztével a lapok tartalmától referál Nopcsa. - Ezek a magyar újságok mindég annyit írnak rólam - jegyzé meg egy alkalommal - , a bécsiek csak ritkán. - Mert itt jobban szeretnek fölséged felül olvasni.