Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - ZÁBRÁK DÉNES evangélikus lelkész beszéde a soproni evangélikus templomban tartott gyászünnepélyen - Részletek (1898. szeptember 21.)

ZÁBRÁK DÉNES evangélikus lelkész beszéde a soproni evangélikus templomban tartott gyászünnepélyen Részletek (1 898. szeptember 21.) [... ] Hirtelen, váratlanul 's borzalmas alakban, mint tomboló villám a detült égből, csapott le a halál angyala a legdicsőbb királyi tfónra 's gyilkos kezekkel elrabolta tőlünk a mi - női, fejedelmi és keresztényi erényekkel ékeskedő királyasszonyunkat, a szegények és nyomorultak istápját, a mi édes magyar hazánknak hőn szeretett védőangyalát. Nem zúgolódunk, Uram, kikutathatatlan súlyos végzeted miatt; nem szállunk perbe bölcs világkormányzásoddal; nem kérdezzük hitetlen panaszkodással: miért cselekedted ezt mivelünk; mért nem hárítottad el fejünktől mindenható karoddal e rettenetes csapást?! Te sújtottál 's mi porba hullva megnémulunk büntető ostorod alatt. - Oh de bocsásd meg, ha az éles fájdalom akaratunk ellenére is keserű zokogásban töt elő ajkainkon. Hisz te adtál belénk érző szivet, ne vedd tehát rossz néven, ha kebelünkben duló lelki harcz könyek árját fakasztja szemeinkben. Oh mennyire megaláztál te minket, te népek Istene! Megszűnt a mi szivünknek vigassága, siralomra fordult a mi örömünk, elesett a mi fejünknek koronája, jaj már mi nekünk! [...] Visszahívtad magadhoz védő angyalunkat, a kit atyai jókedvedben bocsátottál el a mi boldogitásunkra; kioltottad azt az égő szövétneket, mely biztató fényével bevilágította bizonytalan, rögös urainkat. Árván maradtunk, mint a letarolt mező, mint a fa, mely ékes lombozatát letépte a fagyos őszi szél. - Talán vétkeztünk, talán kishitűek voltunk, talán elbizakodtunk a szerencse és áldás verőfényes napjaiban azért borítottad fánk a bánatnak e setét éjszakáját?!...Azt hittük, hogy megbűnhődte már e balsorstépte nép a multat 's jövendőt, hogy a béke és zavattalan fejlődés fényes napja, melynek áldó sugarai az uj ezredév küszöbén átkísértek bennünket, többé soha fellegekbe borulni, leáldozni nem fog 's ime te sürü setét fátyolt borítottál jövendő napjainkra. Mit hoznak