Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
NEKROLÓGOK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A királyné meghalt
tásokat: „Szegény királyunk! Szegény királyunk!" - de ez csak egyik fele a megmérhetetlen gyásznak és szomorúságnak, mely a nemzetet elfogja. Elég csapás az, ami ebből magunkat ért. Mintha egy jótékony nemtő halt volna meg. Nem érezzük többé fölöttünk, vagy magunk mellett. Üresnek tetszik a világ köröskörül ő nélküle. Egy fogalom tűnt el, melyhez hozzá nőtt egész lelkünk, egy szinte észrevehetetlen, de biztosan sejtett erő, mely nevelte a mi erőnket, egy templom omlott össze a hittel, vigasztalással együtt. Mind ennek vége azzal a királyi árnyékkal, mely tova suhant az öröklétbe, az enyészet fönséges boltívei alatt; összerezzenünk, megrászkódunk és ugy érezzük, mintha magunkra maradtunk volna. Királynénk hiszen sok volt, királyaink mindig házasodtak, hogy utódaik legyenek, dc messze-messze kellene mennünk a történelemben, át a Habsburgokon, az Anjoukon, az Árpádokig és még az Árpádoknál se lehetne megállni mindjárt közel, hogy egy ilyen alakra találjunk, mint Etzsébet királyné, akit a nemzeti érzés poétikus atanyszálakkal oda kapcsolt, oda szőtt minden mozzanathoz, mely fejlődését, boldogságát jelzi. Az otszággyűlés holnap összeül s kimondja a harmineznapos gyászt. Az ország minden kis templomában megszólalnak a gyászharangok. Meggyúlnak a gyertyák az oltárok körül és eljönnek őt siratni az egyszerű földmivesek. Mind, mind eljönnek. Senki se marad otthon azokon a napokon, mint ahogy nem alszik senki ezen a fekete éjszakán, mikot a hír szerteröppen, hogy őt megölték és mindenki rágondol és a szegény elszomorodott királyra. Aztán megint összejön az otszággyűlés, még mindig fekete ruhákban fognak ott ülni a honatyák és törvénybe iktatják a szeretett királyné emlékét és elrendelik, hogy pompás szobor emeltessék az ő dicsőségére. De hát azért ő még se lesz itt többé. Országgyűlés őt vissza nem adhatja. Ks ha valami nagy bajunk lesz, nagyon szegények, elhagyottak leszünk őnélküle. Olyan jó volt, olyan vigasztaló volt ő reá gondolni azelőtt. Szállj, szállj az égbe Wittelsbach Erzsébet, Magyarország patronája s hófehér szárnyaddal oszlasd szét a felhőket rólunk onnan is. 33 33 Országos Hírlap 1898. szeptember 11.1. old.
