Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

JOGSZABÁLYOK ÉS SZABÁLYZATOK

homlokzatkulisszái közt egy intim jellegű emlékmű legkevésbé sem érvényesülhet. Művészeinknek tehát szükségképpen le kellett mondaniuk arról, hog)' tisztán plasztikai alakításban mutassák be a királyné alakját, le kellett mondaniok arról, hogy az emlékmű vezérmotívuma a királyné egyénisége legyen. A kőbe vésett jeliemrajz tehát elmaradt s helyét oly emlékmű-tervezetek foglalták el, a melyekből a magyar nemzet nagy hálája, nagy áldozatkészsége sugárzik s a melynek ezenfelül okmányai a mi művészetünk mai állapotának. Az Etzsébet-emlékmúből így lett egy Erzsébet királyné dicsőségét hirdető emlékmű. Az ilyesmi megesett már másutt is. Megértjük tehát, hogy a nagyobb pályamunkák tervelői ily körülmények közt a tér alakításán, ujjárendezésén kezdték munkájukat. Ha ily nagyszabású alkotás kívántatik, úgy annak uralkodnia kell azon a helyen a hol áll. A Szent György-tér négyszögletes tér: három oldala épített művekkel van határolva, a negyedik azonban nyilt s a Pest felé néző metedek lejtőre vezet. E lejtő alatt van az alagút rusztikaívezetű szája. Ettől délte van a tér legforgalmasabb közlekedési eszközének, a gőzsiklónak pályája. Ilyen lévén a tér és környezete, a pályázók közül néhányan siettek a monumentális kiképzés céljára a tér fokát és a lejtőt felhasználni. A Bálint-Jámbot-Zala-féle terv az alagút felett nagy szubstrukciót épít, onnan jobbra-balra aláfalazott lépcsőket vezet a tér fokáig, a melyeket az oszloprendes emlékmű koronáz. Az utóbbinak tengelye egybeesik az alagút tengelyével. A Sfóbl-Gerster-féle terv is összeköti az emlékművet az alagút szájával, a lejtő felső részét magasan aláfalazza és szintén a tér fokára állítja a glotiettes emlékművet, a melynek tengelye azonban nem esik egybe az alagút tengelyével. A Schickedancz-Herzog-féle terv oszloprendes csarnokot állít a tét fokának egész hosszában, magas szubsturkciókkal s görög templomot épít kiszökő szárnyként a Szent György-térre. Még néhány pályázó hasonlóképen a tér fokára állítja művét. Ezek a tervek oly sok életrevaló gondolatot rejtenek magukban, hogy most már körülbelül megoldottnak tekinthetjük a tétalakítás kérdését. Ez a megoldás azonban - bármily fontos is - még nem elégséges kritériuma az emlékmű művészi minőségének. Ha már a tér fokára kerül az emlékmű koronázó része, tehát az építészeti és szobrászati munka legjava, úgy döntő jelentőségű az a kérdés, hogy minő ennek a koronázó résznek a művészeti kiképzése. Ennél a pontnál ugyancsak elültnek egymástól a pályázók. A Bálint-jámbor-Zala-féle terv magas tagolt talpazatra derékig felfalazott oszloprendet állít, a középen két föléje nyúló pillérrel, a melyek egy félköralaprajzú oszloprendet foglalnak be. Egy-egy a pilléreknél magasabb obe-