Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

JOGSZABÁLYOK ÉS SZABÁLYZATOK

Esztergomi főegyházmegye körlevelei 4173. sz. (1899. augusztus 21.) VASZARY KOLOS Erzsébet királyné halálának évfordulója Elénk és fájdalmas emlékében él még mindenkinek az a borzalmas esemény, mely mult 1898. évi szeptember hó 10-én nemcsak hazánkat, de az egész művelet világot mélyen megrendítette, vigasztalhatatlan bánatba döntötte. Nincs széles e hazában senki, aki szomorú szívvel, zúzott kebellel ne érezné azon évforduló közeledtét, amelyen minden igaz magyar kebel nemzetének nagy gyásza felett kesereg. Azok a kinzó sebek, amelyeket feledhetetlen Erzsébet királynénk végzetes elhunyta alattvalói hű sziveinken ejtett, nem fognak behegedi soha. Sajogni fognak azok, míg él nemzet e hazán! Különösen égetnek azonban, metsző fájdalmaik élesebben nyilalják át egész valónkat azon a szomorú napon, amelyet a Gondviselés véres betűkkel engedett feljegyezni nemzetünk évkönyveinek lapjaira. Könyeink árja, amelylyel gyötrő fájdalmunkat elborítottuk, megújul azon a bánatos napon, amelyen millió és millió szivet sebez meg ismét az átkos tőr szúrása, amely nem borzadott kioltani nemzetünk jóságos anyjának, védő angyalának féltékeny szeretettel övezett életét. Az ádáz merénylet első pillanataiban csak keseregni tudunk azon a mondhatlan veszteség felett, amelyet a legelvetemedettebb gonoszság hazánk népeinek okozott, de ma egész nagyságában érezzük át azt a mérhetetlen csapást, amelyet a jóságos Királyné örök távozásával szenvedtünk. Szomorú lőn életünk, mint a borús ég, amelynek sürü fellegein nem szűrődhetnek át a nap fénylő sugatai. Sivár, mint a kiégett mező, amelyet nem táplálnak a harmat üdítő cseppjei. Vigasztalan, mint az az árva, aki csak egy sirhalom felett tárhatja ki szive emésztő keserveit.