Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

JOGSZABÁLYOK ÉS SZABÁLYZATOK

Az igazságügyi bizottság jelentése (1898. szeptember 23.) „Dicsőült Erzsébet Császárné és Királyné emlékének törvénybe iktatásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában Tisztelt Képviselőház! A dicsőült Erzsébet királyné emlékének megörökítését czélzó törvényjavaslat benyújtása folyamodványát képezi az országgyűlés idevonatkozó határozatának, a mi által a törvényhozásnak alkalom nyujtatik a nemzet nagy kötelességének teljesítésére: az imádott királyné iránti kegyeletének s örök hálájának legmegfelelőbb tanúsítására. Nagy királynénk ma már a történelemé! Közjogunk szerint a királyné - ha mint ilyen megkoronáztatik is - az államügyek intézésében részt nem vesz; midőn tehát megdicsőült királynénknak emlékét örökítjük meg: nem a királyi hatalomban részes felkent hitvestárs közjogi tényeire gondolunk, hanem az örökre feledhetetlen királynénak nemzetünk iránt érzett azon ragaszkodására, a melynek a mostani közjogunk alapját tevő kiegyezés létrehozásában történeti része volt; azon kiegyezésében, mely a király és nemzet érzéseit, érdekeit a koronázásban forrasztotta össze s tartja ma is és jövőre is együtt! A gyászos véget ért nagy királyné elköltözésével a magyar nemzet állami életének egyik felséges és pótolhatatlanul drága tényezője tünt el, s Ion fényes alakjával szegényebbé; de viszont tötténelmünks ez által irányított jövőnk gazdagabb lett egy eszménynyel: a magyar királyné eszményével, hosszú idők után ő volt az első, a ki megtanulta, megszerette és szeretettel beszélte nemzeti nyelvünket, megértette a szabadsághoz és történeti jogaihoz ragaszkodó nemzetnek sérelmeit s szenvedéseit, küzdelmét állami önállóságáért, felfogta jogos törekvéseinket, magáévá tette aspirációinkat s mindezeknek ihletett tolmácsolója, pártfogója lőn felkent hitvestársánál: a nemzet hőn szeretett királyánál. Azt, hogy a mi nemzetünkben nemes, nagy, fentartó tulajdonság van: senki úgy meg nem értette; s azoknak igy biztosított ő változatlan érvényt, elismerést, becsülést! Viszont az O nagy szivét, magasröptű szelleme megnyilvánulásait s majd niobei anyai fájdalmát senki úgy át nem érezte, mint nemzetünk!