Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VERSEK - VARGYAS ENDRE: Erzsébet napjára

És ő ezt az árva hazát Bánatában megszerette, Pártfogolta, el nem hagyta Bajainak közepette... - Bármit hoz a sors fölétek: Áldott nevét tiszteljétek! Tudjátok e mi volt nekünk? Magyarország lelkes őre, Apánktól átöröklött Ősi nyelvünk terjesztője. Soha szebben női ajkon Nem is volt oly szépen hangzó, Mint aminő bájjal csendült Az ő ajkán a magyar szó. Kunyhóktól a palotákig Diadal volt nyelvünk útja, S nyelvében és érzelemben Eggyé forrt a magyar újra. - Bármit hoz a sors fölétek: Áldott nevét tiszteljétek! Tudjátok-e mi volt nekünk? A legelső magyar asszony, Egyesülve minden benne, Hogy e névre fényt áraszszon. Szép Bajorbon adta nékünk, Hajadonná az nevelte; Ámde köztünk magyarföldön Magyarrá lett szíve-lelke. Illett is a magyar párta Nagyasszonyunk szép fejére... Merre nap jár, merre hír jár, Egész világ irigyelte... - Bármit hoz a sots fölétek: Áldott nevét tiszteljétek!