Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
ANEKDOTÁK
Tilosban [...] a Királyné Besenyőre hajtatott s mielőtt leszállott volna a fogatról, meghagyta a kocsisnak, hogy hol és mikor várakozzék reá. A Felséges Asszony ezután elment egymaga a ,Juharos"-ba sétálni. A gödöllői erdőségeknek legszebb részét képezi ez a hely, melynek hegyei a Cserhátnak végső kiágazásaihoz tartoznak. A Kitálynénak már régi óhaja volt e helyeket bejárni. Alig mult el három óra, a Felséges Asszony útnak indult s keresztül-kasul bejárta az egész erdőt. Midőn elérkezett az idő, melyre kocsiját megrendelte, vissza akart menni, de nem tudta merre; kissé ijedten járt-kelt az erdőben, mikor két parasztemberre talált, kik sikárt szedtek a tilosban. A Királyné hozzájuk sietett és kérte őket, vezetnék ki az országútra. Az egyik kereken kijelentette, hogy ő biz nem ét rá, mert az idő pénz. A másik szerencsésebb volt. Azonnal lerakta a batyuját s kész volt a kalauzolásra. Királynénk útközben kitudakolta a nevét, lakását s családi viszonyait. Midőn az országútra értek, a Felséges asszony megköszönte szívességét s ezzel elváltak. Másnap egy erdőőr állított be a paraszthoz, hogy az erdőmesteri hivatalba vigye. A szegény ember kétségbe volt esve, hogy följelentették, a miért sikárt szedett. Társa pedig kárörvendve mosolygott szomorú sorsán. Az erdőmesteri hivatalnál azonban csakhamar eloszlott kétségbeesése, midőn Kallina Károly főerdőmester tudtára adta neki, hogy az a hölgy, a kit tegnap kikísért az erdőből - a Királyné volt, s azzal öt darab aranyat adott át neki. A jó embert nagyon meghatotta a dolog: - Hej, ha tudtam volna, de másképp beszéltem volna vele! 120 Az öreg kertész Egy műtermet keresett fel ezelőtt két évvel a királyné Budán. A műterem uj utczában feküdt és az út pesti minta szerint nagyon fel volt dúlva. Kocsival épen nem volt a festő műterem megközelithető és igy egy kerten át kerülte meg a kitályasszony az utat. Eg)' keskeny árok volt a kertben, melyet pedig mindenképen keresztül kellett lépnie. - Nyújtsa a kezét, szólitotta meg az ottan álló öreg kertészt, aki tanácstalanul nézett nagy barna kezeire, majd meg a királyné finom fehér kezecskéire. - Nyújtsa csak a kezét, barátom, szólitotta fel újból az öreget a királyné és segítségével átlépett a hasadékon. 120 Ripka Ferencz: Gödöllő a királyi család otthona. Bp., Hornyánszky, 1896.124-125. old.
