Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

ANEKDOTÁK

Öt ezüst forint Egyszer a Királyné sétára indult. Útjában az egyik terebélyes fa alatt, a hűs árnyékban, rongyos vándorló legény aludta délutáni álmát. Feje alatt kis batyuja, keze mellén összefonva, kalapja pedig a feje mellett; látszott, hogy alvás közben csúszott le arczáról. A Királyné észreveszi. Nemes lelkében fölvillan egy eszme, odafordul a kisérő udvarhölgyhöz: - Örömet akarnék ennek a szegény embernek szerezni. Van a grófnőnél pénz? Udvarhölgye kivesz a tárcájából öt datab ezüst forintost. S a következő perczben Magyarország Királynéja... óvatosan a vándor mellé lép, s lehajol, hogy az öt ezüst forintost a zsiros, rongyos kalapba tegye... Aztán szintén olyan óvatosan visszalép, s pár lépésre távoznak. Ekkor a Királynénak eszébe jut, hogy azt az öt csillogó ezüst forintost könnyű meglátni akárkinek s könnyű elvinni is! Visszasietnek tehát, s a Királyné még egy papirforintost is kér a grófnőtől. Abba szépen begöngyölgeti az öt ezüst forintost, leteszi a vándor mellé, * * 113 s a kalappal lebontja... II. Lajos Máskor, ugyancsak ily magányos séta alkalmával egy erdőcsősz kis kunyhója előtt ment el a fejedelemasszony. A csősz künn ült a lóczán, rettenetesen belemélyedve egy kopott külsejű könyv olvasásába. A királyné megállott előtte: - Barátom, mi az, amit oly mohon olvas? A csősz fölpillantott, aztán egy perezre rámeresztve szemeit az előtte álló szép asszonyra s válaszolt: - Ah, asszonyom, ez egy szerencsétlen király története, aki vizbe fullasztotta magát. - Szomotu, nagyon szomorú történet, már harmadszor olvasom, mert oly szép és annyit lehet rajta sirni! - csak azt szeretném tudni, vájjon igaz-e? Ezzel oda nyujtá a nyomtatványt; de midőn a királyné lapozgatni kezdett benne, arcza elkomorult és könyek tódultak a szemébe: egyike volt ez ama us Ripka Ferencz: Erzsébet királyné Gödöllőn 1867-1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet szobor leleplezési ünnepére. Bp., 1901, 43. old.