Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - ERDÉLYI ZOLTÁN: Erzsébet királyné emléke. Alkalmi gyermekszinjáték egy fölvonásban - Részletek

S mint arkangyal színaranyból formált küttjc, Ajka ezt az áldott hangot szerte küldte. Béke fakadt szava nyomán, álldott béke, S föllélegzett Magyarország árva népe! Gyászos felhőn utat tört a nap sugara, S ki előbb sirt, kedvet kapott mosolygásra. Temetőben virág nyílott, s a fejfákra Ráhullott a megbocsátás szelíd fátyla. A régholtak meglelték a síri álmot... Élő többé nem könyezett... megbocsátott! S ki egy ország szent békéjét visszaadta, Ki a magyart rabságában el nem hagyta, Ki a sinylőt nagy szívéhez fölemelte, Sohsem múló szeretettel megszerette, Könyet törölt, sajgó sebet meggyógyított, Vértől ázott rögből piros rózsát nyitott, Aki szent volt, aki jó volt, aki drága... Azt szemelte sorsa épp' ki mártirságra! Hajh! de mennyi szomorúság, bánat érte! S fényes napja, hogy hanyatlott le az éjbe! Minden kényét elsitatta egy fiáért, Bebolyongta a világot nyugalmáért. S óh borzalom! szivét - bár bú gyötörte Álnok gyilkos a tőrével általdöfte!... Jó volt, míg élt, s vértanú lett, szentté válott Mikor nemes lelke tőlünk égbe szállott! Kire mindig könyes szemmel emlékezünk: Ez volt a mi nagy királynénk, Erzsébetünk!

85 85 Erdélyi Zoltán: Erzsébet királyné emléke. Alkalmi gyermekszinjáték egy fölvonásban. Bp., 1910 (Történelmi és iskolai játékok szerk. Pásztor József IV.) 8-11. old.