Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A királynéról

Gyakran értesül olyan személyére vonatkozó hírekről is, amik egészen tévesek, de nem kívánja azokat megcáfoItatni, csak igen kivételes esetekben. - Mi úgyis üvegházban élünk - mondja mosolyogva - , az emberi éppen nem bosszanthatja az, hogy nem jól látnak be. Nopcsa távoztával Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályába, vagy az jön át kis barátnőjével: Aglája hercegkisasszonnyal. A királynő legelevenebb e gyermekkel s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet." A kis Valéria előhozza babáját, melyet az angol királynőtől kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a kis szekrénykéből. I la vadászat nincs, ebéd után lovatdájába megy a királyné, ott fölgyújtják a gázakat, a zenekar csakhamar helyén terem egy csengettyűszóra, s elkezdődik a legkedvesebb mulatsága - a műlovaglás. Négy dresszírozott lova van, melyekkel bámulatos tökélyre vitte, különösen az ugrásban. A magáncirkusz gyönyörűen van berendezve, középütt szőnyeg virágokkal, lombokkal. Gyönyörű látvány, amint kipirulva, lángoló arccal vágtat a ló hátán kecsesen, délcegen Magyarország királynéja. A paripa, mintha érezné, hódolattal, odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét, térdre rogy a kegy súlya alatt... E napokban egy szegény asszony kuncsorgott a palota kerítése előtt, melyet csak egy Pest megyei hajdú őriz (vén ügyetlen ember, ad captam: szegedi hajdú). - Mit akar az a szegény asszony? - kérdé a királyné, s Meiszel kisasszony azonnal intézkedett, hogy megtudják. -Azt állítja, hogy felségeddel akar beszélni, mert az olyan bizalmas dolog, amit csak fölségednek mondhat el. - Eresszék be. A gödöllői asszony be is akart jönni, nem is, mert két zsák búza volt a kerítéshez támasztva, s azon mesterkedett, hogy hát azt is vigyék be utána. De csak elszánta magát a zsákokat ott hagyni és a királyné elé járulni, hol térdre is borult. - Keljen föl, jó asszony, és mondja el mit kíván? - szólt a királyné szelíden. - Mát semmit sem kívánok, tekintetes asszonyom, hiszen tudja, hogy miért jöttem... A királyné intett, hogy nem tudja.