Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

AZ ERZSÉBET HALÁLÁT KÖVETŐ INTÉZKEDÉSEK

Beszéde a képviselőház rendkívüli ülésén (1898. szeptember 11.) [... ] T. Ház! (Elnök és a ház tagjai felállatlak.) Ama rettenetes tett híre, melyet a háznak bejelentek, ott ül már minden arezon a gyászban, ott reszket fájdalmában minden szívnek, mely Szent-István birodalmában dobog. Erzsébet királynét tegnapi napon elragadta a gyilkos merénylet a trónról, melyről csak vigaszt, csak áldást árasztott minden felé, elragadta felséges férje oldala mellől, ki a legsúlyosabb napokban, mely embert és atyát érhet, hálát adott a Mindenhatónak, hogy ily élettársat rendelt oldala mellé. A tőrrel átvert fejedelmi szív előtt mély fájdalomban megtörve állunk, lelkünkben felmerülnek a múltnak boldog és bús emlékei, annak a királynénak a képe, kinek lelkében visszhangot keltett minden nemes és nagy törekvés, mely az egész nemzetből a trón felé szállott és áldó, ápoló kezét terjesztette ki azokra; és látjuk őt nehéz idők folyamán a legsúlyosabb emberi szenvedések alatt, roskadozó egészséggel, megadással tűrni és szenvedni mindazt, a mit a Mindenható keze reá mért, és tengerében az emésztő fájdalomnak maradt őrangyala felséges férjének és népének. Nehéz, nehéz ezt elviselni! Áldott és szent legyen emléke, mint az igaz és el nem múló hódoló ragaszkodás és szeretet, melylyel a nemzet környezte. Elhelyezzük azt híven a fentartó nemzeti érzések kincstárába, és emléktáblájára reáírjuk egy nemzet háláját. És odanyújtjuk ezt Felséges Urunknak és királyunknak is. Leljen nagy és kötelességérzettel megtelt szíve némi vigasztalást abban a tudatban, hogy a felséges házát ért csapás feletti fájdalmában a nemzet vele érez és soha el nem enyészhetik az a jó, a mely a tróntól jön! Ez alkalomból a t. ház elé a következő előterjesztéssel járulok: Kérem fejezze ki a ház helyeslését, hogy e rendkívüli ülést összehívtam. (Helyeslés.)