Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

SZOBORAVATÁSOK - KALOCSA LIPPICH ELEK beszéde a cecei szoboravatáson (1903. május 24.)

KALocsA-LippicH ELEK° beszéde a cecei szoborátadás alkalmából (1903. május 24.) Istenben boldogult Erzsébetünk, a magyar nemzet nagyasszonya emlékezetének ünnepére jöttem. A jelenlétem külső formája hivatalos, de alkalmat rá nem a hivatalos loyalitás adott, hanem a szívnek legigazabb és legtisztább érzelme: a kegyelet. A kegyelet egy magasztos lénynek az emléke iránt, kinek földi útját az ideálokért való benső lángolás tette a maga szenvedéseiben szépségessé és dicsőségessé. Ideáloknak élt. S az ő angyali lelkét vezető ideálok között a legtündöklőbbek egyike volt a mi édes magyar hazánk óhajtott boldogsága. Ez a csodálatos, szent asszony a fejedelmi élet szertattásai közt kénytelen volt befutni a földi pályát. Szertartások közt, melyek közönbösíteni szokták a köznapi lényeket az emberiség lelki czéljai iránt. De az ő lelke rendkívül isteni adományok ékességeivel vált ki mindenkor a szertartásos élet merev formái közül, s mi, akik szerető szivünk figyelmével kisértük lépteit, gondolatait és cselekedeteit, már életében ott láttuk szomorú szép homlokán a halhatatlanság égi diadémját. A földi élet végzetességénéi fogva az ő utja is véget ért. Eltűnt előlünk, de itt hagyta nekünk vigaszul, reménységül az ő lelkének halhatatlanságát. Ennek a halhatatlanságnak áldozunk ma is. Az alkotó művészek az ő Madonna-alakjának oltárt emeltek, mely ime zarándokhelyünk, s amely előtt kísértések és megpróbáltatások napjaiban a jövendő nemzedékek is megfogják találni a hazaszeretetnek minden viszontagságokon győzedelmeskedő ihletét.

71 t 70 A kultuszminiszter képviseletében jelent meg, osztálytanácsos. 71 Székesfehérvár és Vidéke 1903. május 26. 3-4. old.