Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

SZOBORAVATÁSOK - BERZEVICZY ALBERT beszéde a bártfafürdői szoborátadás alkalmából (1903. augusztus 16.)

BERZEviczY ALBERT beszéde a bártfafürdői szoborátadás alkalmából (1903. augusztus 16.) A régi Bártfa híres iskolájának híres megalapítója, Stockei Lénárd magiszter a XVI. század zivataros korszakának küzdelmeiben azt mondta tanítványainak, hogy „ha a fák és kövek sírni tudnának s az összes folyók könyárakká változnának, Magyarország siralmait túlhaladni akkor sem tudnák". Ez a mondás illett atra a gyászra, melyet Erzsébet királyné megrendítő halála borított hazánkra. Vannak történeti tények, a melyek semmi külső eseményben meg nem jelölhetők, a melyekről semmi okmány nem szól, a melyeket a történetirók talán bebizonyíthatatlanoknak fognak találni, de a melyek kiítthatatlanul élnek egy egész nemzet hitében, érzelmében s épp ezért igazabbak minden okmányokkal igazolt állításnál. így például magyar emberrel szemben könnyebb a napot letagadni az égről, mint szivében kioltani azt a hitet, meggyőződést, hogy Erzsébet királynénk szeretete a magyar nemzet iránt volt a varázserő, mely a legjobb király atyai szivét és egy sokat szenvedett, félreismert nép érzelemvilágát egymáshoz közelebb hozva az engesztelődés és a béke nagy művét dicsőséges kifejezésre juttatta. Nem lett volna oly igazán nő, mint aminőnek kora ismerte, ha szive őt nem inkább a szenvedők felé vonzotta volna. És amikor ő jött, magyar hazánk volt a legnagyobb szenvedő, melynek panasz szava hozzá fölhatolt. Valami mélyen fekvő eleme lelkivilágának vonzotta őt nemzetünk nyelvéhez, zenéjéhez, költészetéhez; ezekből megértette azt is, a minek magyarázata nehezen talál utat a trónok zsámolyához; és mert megértette, megszerette nemzetünket s szeretetének rajongó hódolat lett jutalma, rajongó hódolat, melynek lángja most az emlékezet oltárán lobog és fog lobogni a váltakozó nemzedékektől lankadatalnul ápolva. Ennek az érzelemnek a lángjánál ünnepeljünk mi is Erzsébet királynénk emlékét. Ünnepeljünk egyesülve minden jó hazafival és minden emberrel, kit egy a sorstól a trónra helyezett fenkölt lélek pályájának dicsősége, gyásza és ttagikai kimenetele rokonér-