Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - SZARVAS GÁBORNÉ Erzsébet királynéról

ten a lelki nemességnek próbaköve, s mely nélkül a női lélek nem teljes. Nehéz volna eldönteni, jóságban volt-e nagyobb, vagy gyöngédségben, a melyben nem kis mértékben részesültek azok, kiknek az a kitüntető föladat jutott, hogy a királyné ismereteit gyarapíthatták. Figyelme irántuk nem szűnt meg a tanítás idejével. [...] De ne akarjunk ez alkalommal belemélyedni ama apróságokba, melyek jóságának és gyöngédségének bizonyítékai, s melyek Budapesten, Gödöllőn, Herkulesfürdőn, Bártfán, valamint azoknak emlékében, a kik előtt az ő bájos egyénisége megnyilatkozott, tovább élnek. De nem csak ily csekélységekben árulta el lelkének nemes voltát. Befelé és fölfelé vetett tekintettel haladt az élet útján és gyönyötűséggel érintkezett azokkal az előkelő szellemekkel, a kikkel a magasabb regiókban szárnyalva találkozott. Mert abban a világban, mely előtte nyüzsgött, rang, czím, vagyon, előkelő születés voltak a napok, melyek körül a kisebb csillagok csoportosultak. Az ő világában azonban más napok ragyogtak: Homer az egyik; Shakespeare a másik; Heine, mert nagyon szerencsétlen volt, a harmadik; Arany a negyedik. S költő volt maga is, mert élete a maga tisztaságában és emelkedettségében a legszebb költemények közé sorozható. [...] De mindenekfölött költő volt ő a legtisztább öröm, a legönzetlenebb élvezet, a természet szépségeinek élvezetében. Nem tudom, mennyi és mily ismereteket hozott magával a ttónta, a hova a tanulószobájából emelkedett - bár egy tudós később úgy nyilatkozott róla, hogy művészetben, történelemben és egyéb tudományban igen jártasnak kell lennünk, hogy vele társaloghassunk - de nevelésének eredményét a legfényesebbnek kell mondanom, mert tele fogékonysággal a szép iránt lépett ki az életbe. Igaz, nevelőinek hatalmas segítőtársuk akadt a possenhofeni kastély fekvésében, a szép etdőben, alpesi vidékben, a hol az élő természet maga ébresztette föl szunnyadozó tehetségeit s véste érzékeny lelkébe az első mély benyomásokat; ennek köszönhette, hogy a szépet fölismerte, bármily alakban találkozott is vele: akár művészetben, akár költői és etkölcsi világban. [... ] Itt az Isten szabad ege alatt tanulta meg a fák és virágok nyelvét, s szinte természetesnek fogadjuk el, ha kísérői ily megjegyzéseket adnak alakjára: „Gödöllőn van egy fa, az a legjobb barátom. Mindent tud, a mi bennem lakik. Ha visszatérek oda, ha el megyek onnét meglátogatom, s elmondok neki mindent, a mi velem történt a mióta nem láttuk egymást." |...JS szívesen hiszszük, mert hinnünk jól esik, hogy aki annyira át tudta érezni egy szép tájéknak a hangulatát, örömmel tartózkodott a mi szép fővárosunknak tündéri királyi várában. A természettel való foglalkozás kivezet minket a lármás sokaságból, s költői hangulatok se keletkeznek a nagy tömegben. Azért ne csodálkoz-