Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

Előszó

mező szellem, a fehér asszony, akinek sikertelen marad többszöri felszólítása a császárné magyarokat kedvezményekben részesítő tevékenységének felfüggesztésére: Erzsébet minden fenyegetés ellenére kiáll „választott nemzete" mellett, így jelenítve meg az egyik legfontosabb mítoszelemet, a magyar ügyekért küzdő uralkodónét, akit e „nemes" cselekedetében senki és semmi nem tud megakadályozni. A királyné személyét övező toposzok és anekdoták gyakorta képezik a kultikus „emlékezetliturgia" alapját. Jelentőségüket biztosítja az is, hogy egyúttal képet adnak a királyné alakjának népi és kispolgári vágyott megfogalmazásáról. E sokat idézett elemeiből a különféle kultikus kiadványoknak sajátságos Erzsébet-kép rajzolódik ki, a gondos magyar háziasszonytól a magányos vándorlóig. A versek esetében a válogatás szempontjai megegyeztek a korábbiakban ismertetett elvekkel, így a kultusz széles spektrumának bemutatására első, másod- és harmadvonalbeli költők megemlékezései olvashatók, példázva a mítosz elemeinek leggyakoribb részegységeit. Számomra a legszebbnek és legárnyaltabbnak tartott megközelítést Ady ez alkalomra írt költeménye jelenti, melyben egyszerre jelenhet meg a sablonos Erzsébet-kép a legfőbb kultikus panelek alkalmazásával, mindezt oly formába öntve, mely jellemzően egyedi megközelítést eredményez finomságával, melankóliájával és érzékenységével. Ezzel szemben igazi kultikus csemege Radó Antal Éjilátogatás című verse, melynek központi képe Deák Ferenc szellemének Erzsébet ravatalánál tett látogatása. Kiemelendő továbbá Pósa Lajos A királyné álma című alkotása is, melyben Erzsébet koporsóját gyászoló magyar nemzetének könnyei hozzák Magyarországra, utalva a kultikus közbeszéd kiemelten fontos tézisére, mely szerint a királyné Magyarhonban szeretett volna végső nyughelyet lelni. Különleges megközelítése révén érdemel figyelmet Mi kő László költeménye, melyben Erzsébet egyes szám első személyben búcsúzik el „szeretett magyarjaitól", megfogalmazva egyúttal kéréseit és elvárásait emlékének megőrzése tekintetében. A válogatás fő célkitűzése, a fentiekben felvázolt irányelvek alapján, a ma uralkodó Erzsébet képpel szemben bemutatni a magyar történeti hagyomány kontextusában személyét, mely éles ellentétben áll ma újjáéledt kultuszának egyre populárisabb megnyilvánulásaival. A minél aprólékosabb képalkotáshoz a rendelkezésünkre álló e speciális forráscsoportok esetében megfigyelhetők a kultikus kánon ismétlődő „gondolatformái", melyek egyfelől tematikai zártságot mutatnak, továbbá emberközelibb megközelítésben mutatják be a kialakult jelenségét, illetve Erzsébet fogadtatását, másrészről pedig megvilágítvják a kereteit a még ma is feldolgozásra váró