Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - BEÖTHY ZSOLT beszéde a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem emlékünnepélyén - Részletek (1898. október 10.)

minden édesanyai szívbe, bizonyára az Övébe is, a sujtoló végzet képe könnyen vitt engesztelődést etényeinkkel hibáink iránt. Olvasta költőinket, olvasta többször, mélyebb érdeklődéssel és kitartóbb vonzalommal, mint ezerén és ezerén urinőink közül, kikhez anyjok nyelvén szólottak. Ha igaz az, hog)' kedves könyveink jellemeznek leghűbben és legvilágosabban bennünket: úgy az a két magyar könyv, mely lelkét legerősebben meghatotta és állandóbban foglalkoztatta: a legélesebb s egyszersmind a legfényesebb vonást szolgáltatja lélekrajzához. Eötvös Karthauzija és Jókai Kárpáthy Zoltánja ez a két könyv: amaz az emberi ideálizmusnak, emez a nemzeti ideálizmusnak legnemesebb szellemét sugároztatja, s a szív, melyet ez a kettő együtt egész erkölcsi és művészi erejével meg tud hatni: csak igazán nemes és magyar szív lehet. Nemcsak olvasta, étezte és szerette költőinket, hanem éreztetni és szerettetni kivánván minden szeretteivel, fordította is. A mint így költészetünkben megismerte és megszerette a magyar léleknek egyszerű, de töretlen idealizmusát; a mint nemzetünk múltjából értette meg jelenét, százados küzdelmeiből és szenvedéseiből szabadságra törekvésének egész etnikumát; a mint magvat környezete által szivéhez jutott föláldozó, szinte imádatos tagaszkodásunk Hozzá: mind inkább és inkább magunkénak vallottuk Öt. így közelgett az O történeti küldetésének órája, mely nemcsak szivét, hanem szellemét sem találta készületlenül. Míg a sors sötét és vészes felhőket torlasztott a „birodalom" fölé s egész zordon hatalmával le is tiporta, hogy új rendben kelljen új erőt keresnie: a királyi asszony forradalmunk történetének tanulmányozásába mélyedt. Ismerni kívánta híven és igazán azokat az eszméket és erőket, melyeket szenvedély és ármány vészes harezba kevertek, hogy majdan bölcsesség és szeretet a király és haza javára egyesítsék őket. Abból az akkor eltiltott könyvből, a Horváth Mihályéból tanulta, melynek megragadó költői köszöntésében irja Tompa e szavakat: E nemzet még romokra térdel. De meglágyul, kit ajka kérlel! Nem elégedett meg a könyvvel, magától az Írójától, a szabadságharcának számkivetésből akkoriban megtért ősz miniszterétől akarta hallani az igazságot, a teljes leplezetlen igazságot. Nem zárta el a fülét ez az igazság lelkének legmaróbb hangjai előtt sem, elolvasta Széchenyi Blkk-]ét. Ily igaz elszánással kereste a világosságot, mígnem megtalálta azt. Elkövetkezett időnknek teljessége. A haza bölcse „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után" vértelen győzelemre vezette a királyt és nemzetét egyaránt a kiegyezésben. E nagy napok belső története, az elhatározások finomabb motívumai, psychologiai részletei még ma is rejtezkednek szemünk elől.