Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - TELEKI GÉZA beszéde a Magyar Történelmi Társulat rendkívüli ülésén - Részletek (1898. szeptember 22.)

TELEKI GÉZA beszéde a Magyar Történelmi Társulat rendkívüli ülésén Részletek (1898. szeptember 22.) I...]Erzsébet: királynét gyászoljuk. Egy elárvult nemzet hullatja a bánat könnyeit annak a koporsójánál, a ki míg élt, szeretett bennünket, mint a hogy az anya szereti gyermekeit, a kit mindnyájan úgy szerettünk, mint védelmezőnket, pártfogónkat, édes anyánkat. Gazdag a magyar nemzet története magasztos erényekkel tündöklő nagy női alakokban, de nagyasszonyaink közül egy sem volt méltóbb a nemzet szeretetére, mint Erzsébet királyné. Mint a hogy évszázadok előtt az itgalmasság és könyörületesség mintaképét adta Magyarország a nyugat népeinek Átpádházi szent Etzsébetben, úgy jött hozzánk a szomorúság, a gyász napjaiban Bajor Erzsébet, hogy a szenvedő nemzet iránt érzett rokonszenvet új élet reményét öntse a csüggedők szivébe, kényeivel balzsamot csepegtessen milliók vérző sebeire, szeretetével fátyolt szőjjön a multakra és közbenjárásával segítsen létrehozni a kibékülését a király és a nemzet között. Az idegen uralkodóház sarját szivének titkos ösztöne vonzotta a magyarokhoz; de nemzetünk belső életének megismerése fejlesztette szivében a kezdődő rokonszenv csiráiból az igaz szeretet virágát; a nemzet múltjának tanulmányozása által vált igazi vérükké érzelmeiben és gondolkodásában, s e mult tanulságaiból mentette a meggyőzés erejét a békítő angyal magasztos hivatásához. A multak szenvedéseinek szomorú története viszhangot keltett az érzékeny nő szivében akkor, midőn az élet rózsái virultak számára, és még szorosabbra főzte a kapcsot közte és a sokat szenvedett nemzet között, mikor végzete az ő élete folyását is a megpróbáltatások lánczolatává változtatta át. A ki szivének legnemesebb érzelmeivel ajándékozta meg a nemzetet, Erzsébet királynét a rajongó szeretet és lelkesedés már életében a legenda fénykörével övezte körül. S most, hogy gyilkos merénylet ragadta őt ki körünkből, hogy egy kifürkészhetetlen végzet a véttanuság pálma-koszorúját fonta megdicsőült homlokára, semmi sem szabhat többé határokat a monda