Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Emlékművek

térfoglalási eljárások összekapcsolódását eredményezte, hogy gyakran adtak nevet az őket „befogadó" közterületnek is, illetve az Erzsébet-parkok révén egymás hatását erősítve járultak hozzá Erzsébet kultuszának éltetéséhez. Mondanivalójukkal, ábrázolásmódjukkal tovább sematizálták a köztudat amúgy is igen leegyszerűsített képét a királynéról: csak az általuk látni kívánt Erzsébet jelenhetett meg mint a legnagyobb magyar asszony és királyné. A közvélemény mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte Erzsébet királyné szobrainak felállítását, s ez egyre inkább összefonódott a budapesti nagy nemzeti emlékmű mielőbbi elkészülésének vágyával, melynek kudarcát Lyka Károly a következőben látta: „Egy törékeny, világtól elvonult asszonynak nem lehet olyan jellemző momentumot állIlelni, amelybe a szobrász és építész bele tue Ina ölni kél milliót." 305 E gondolatok átvezetnek az emlékmű történetének ismertetéséhez. 304 Ez fogalmazódott meg az Országos Magyar Szövetség miniszterelnöknek benyújtott javaslatában is: „művészeink tehetsége oly müvet fog teremteni, mely méltó lesz a királynéhoz, a nemzethez és művészeinkhez [...] miután a megboldoguit Nagyasszony gyöngéd, fenségében egyszerű lényéhez oly pompázatos, kolosszális emlék nem illenék, mely a rendelkezésre álló nagy összeget kimerítené, indokolt lenne a fennmaradó összeget a felséges Asszony nevét viselő és szellemi hagyatékát megörökítő jótékonyczélu, esetleg magasabb nőnevelő intézmény fetáiiítására fordítani. [...] egy másik módozat, [...] ha a budapesti legnagyobb emlékművön kívül más Erzsébet-emlékek is alkalmat adnának arra, hogy az ország távolabbi részeinek lakossága is nagy királynénk vonásait és alakját tisztelhesse, abban gyönyörködhessék, szent emlékezetét nemzedékről nemzedékre ápolhassa. [...] Végül bizonyos, hogy az illető városok kitűntető megtiszteltetésnek tekintenék, ha egy-egy Erzsébet szobrot kapnának s a dinasztikus hűség nemes érzését is emelné, ha egy népszerű, felséges alakja a magyar történetnek, az ország különböző városaiban a szeretet, egyetértés és hűség eszméjét hirdetné. " (1912. augusztus 31.) MOL K26 5427—1912—XXXIII—2. fol. 8 305 Ujldők 1903. június 31.596. old.