Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Emlékművek

ra kiírt szoborpályázatok sikertelenségeinek tanulsága is.

217 Megítélését ebből adódóan kevésbé tükrözte szobrainak mérete, erre sokkal inkább alkalmas volt elhelyezkedése, melyet leggyakrabban szimbolikus szempontok határoztak meg. Legtöbb esetben a közösség a település központi helyén létrehozott parkot választotta, figyelmességből a közismerten természetszerető királyné iránt. Gyakran a nem sokkal korábban a fentiekben már részletezett módon létrehozott, nevét viselő ligetekben állították fel szobrait, ezzel kapcsolva össze a különböző, de politikailag azonos irányba mutató szimbolikus térfoglalási aktusokat, melyek egymás hatásainak felerősítéséhez vezettek. Az emlékezet helyei a hagyomány és a történelem metszéspontján jönnek létre a közóhaj támogatásával, míg a politikai emlékművek a tekonstruált múlt és a politikai érdekek találkozásánál a politikai propa218 ; ganda nyomására. Az Erzsébet-kultusz során a két gyakorlat keveredéséről, illetve összefonódásáról beszélhetünk, hiszen a közóhajt erős hatalmi támogatással is „segítették". Az emlékmű az általa hordozott jelentéstartalmat rögzíti a köztudatban a vele való mindennapi szembesülés útján, hozzájárulva az általa közvetített közhelypanelek kialakulásához. A leegyszerűsítés a politikai érdekek alapján megy végbe, s ez tovább erősíti a korábban kialakult „torz" képet Erzsébetről. Arról, hogy ezen az úton milyen hatást értek el a közgondolkodás átformálásában, Herczeg Ferenc későbbi írásából alkothatunk képet: „Az igazi nemzeti művésze/ a nép szívében élé) érzések ösztönszerű meguyilatkoze/sa. Azért van, hogy a Hungária szobrok és Magyarország szent patron/íjának képei közül a legtöbb, mely az utolsó évtizedekben keletkezett, Erzsébet királyné vonásait viseli. "

219 Az ünnepélyes leleplezésből és a rendszeresen ismétlődő koszorúzásból adódik, hogy az emlékmű lényegében „évfordulós" műfaj, ily módon a kultuszhoz kötődő változások is ezekhez kapcsolódnak. Rajtuk keresztül végigkövethető, hogy az „egyensúlyozó" szerepbe került királyné, illetve a merényletet követő megdöbbenés és felháborodás által egységbe fogott köztudat ereje milyen módosulásokkal veszít súlyából, jelentőségéből. A megemlékezési szertartások, melyek a királyné halálához kapcsolódva szeptember 10-én, illetve névnapján, november 19-én zajlottak, a legtöbb esetben az avatási ünnepségeket is valamelyik évfordulóhoz kapcsolták. E rítusok nyomán a szobrok kiemelkedtek a megszokottságból, és mondanivalójuk aktualizálása révén végbement ideológiai „újrafeltöltésük". Az emlékező közösség és a politikai hatalom magatartásából megérthető, hogy a királyné szobrai által megfogalmazott értékekre továbbra is igényt tar220 tanak-e, illetve ezzel összefüggésben az adott pillanatban milyen fontosságot tulajdonítanak Erzsébetnek. A szertartások ré217 Lyka Károly: Az Erzsébet emlékmű. In: Művészet 1902.105-1 10. old. 218 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., Osiris, 2003. 25-27. old. 219 Erzsébet királyasszony emlékének, szerk.: Gábel Gyula, Bp., Globus, 1905. 92. old. 220 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., Osiris, 2003. 27-29. old.