Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Emlékművek

zás idejéből örökítették meg, magyaros díszruhájában.

211 Ideálportréikban, teljesen elszakadva a valóságtól és Erzsébet tetteitől, a „tündérkirálynő" megformálására törekedtek. Erzsébet külföldi szobrait a szemlélődő magyarok nagyon idegennek érezték, abból adódóan, hogy a róla magyarországi kultuszában kialakított képtől (természetesen) eltérően láttatták alakját. Erről számol be Tutsekné Bexheft Lilly is a territeti temetőben felállított szobor felkeresése után: „ És mi magyarok, akiké/ ez a szobor vonzó// ide a messze hazából, mégis csalódottan, mégis szomorúan nézzük a csodálatosan szép képet. Meri a miivész, aki a mi királynénk szobrát megalkotta, idegen volt és ie

legen ennek a szobornak minden legparányibb része is. Ez nem a magyar királyné. Szép és nemes area, királyi tartású asszony, ele nem a miénk. Mintha hiányoznék valami az ő gazelag lelkébe)!, enni hozzánk vonzotta, egyetlen vonás az arcon, emut a művész nem tudott vissza, • „212 aelni. Az emlékművek politikai meghatározottságából adódóan - a szoborbizottságok által (a közösség elvárásainak figyelembevételével) sokszor részletekbe menően megfogalmazott eszmei mondanivaló révén - a megítélés elsődleges szempontjai szintén politikaiak, míg az esztétika csak másodlagos szerepet teilt be,

213 bár az Erzsébet-emlékek kapcsán - magyar értelmezési keretben - nehezen határozható meg ilyen rangsor, hiszen a királyné idealizált alakjához annyira kötődik a szépség és ennek szeretete, hogy itt lényegében a két hatás egyenrangúságáról beszélhetünk. Viszont az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a határon kívülre került emlékművek - az általuk megfogalmazott eszmék és a korábban e célokat támogató politikai-társadalmi rendszer miatt - a társadalmi és politikai akciók célpontjaivá váltak, így a királyné szobrait gyakran eltávolították.

214 Az ábrázolás utalásai egyetlen politikai tettére, a kiegyezés közvetítésére vonatkoztak, ezzel Erzsébet közhelyes szerepévé a súlypont-módosulás előidézése vált a nemzeti emlékezet terein: állandó jelenlétével mintegy „sulykolta" a központi gondolatot, a kiegyezés elfogadását és a dinasztiahűséget. Általában az emlékezet nagyítási folyamatába illeszkedik az emlékművek méretének növelése, ami a közösségi tudatban hozzájárul a személy jelentőségének növeléséhez, kifejezve a szoborállítók megítélését a megemlékezésre érdemesítettről, il210 K. Kovalovszky Márta: Emlékmüszobr ászát (Művészeti füzetek). Bp., Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1978. 5-17. old. 211 Erzsébet magyar hagyományokat követő díszöltözeteihez lásd: Tompos Lilla: A díszmagyar. A magyar díszöitözet története. Bp., Magyar Mercurius, 2005. 24., 33-36., 44. old. 212 Pesti Hirlap 1902. szeptember 11.2. old. 213 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., Osiris, 2003.1 9-20. old. 214 A kérdéshez lásd: Szeles László: Katalógus (Erzsébet magyar királyné szobrairól, emlékoszlopairól és emléktábláiról.) In: Erzsébet a magyarok királynéja. (Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában), szerk.: Cennerne Wilhelmb Gizella. Eisenstadt, Böchlau, 1991. 260-272. old. 215 Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., Osiris, 2003.18-24. old.