Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Erzsébet-mítosz

Az intézményesedés korának kezdőpontját a királyné emlékének törvénybe iktatásajelentheti. Ekkor már a közösség Erzsébettel mint a rendszer kitüntetett értékével szembesül, akit emlékművek, könyvek, ünnepségek, múzeum fémjelez. A megteremtett „valóság" fenntartásának legfontosabb eszközei az intézményesült formák, a szoboravatások és ünnepélyek voltak. Ezeken a résztvevőknek olyan szerepeket és cselekvési mintákat mutattak fel, melyek következtében szinte elképzelhetetlenné vált Erzsébet személyének elutasítása. Olyan eszmék emblematikus figurájává tették a királynét, melyeket mindenki általános erkölcsi értékként fogadott el. Kultusza és személye az élet sok területén megjelent, szinte észrevétlenül kapott szerepet az értékkészlet átadásában, a közösségi tudat alakításában, illetve az identitás erősítésében, a mindenkori politikai érdekek szolgálatában. A királyné kultusza hozzájárult kulturális értékek létrejöttéhez is. Nevének felhasználásával több olyan kezdeményezés is megvalósult, mellyel korábban sikertelenül próbálkoztak. Biztosítva a társadalmi támogatást, nevét számos jótékonysági akciókhoz hozzákapcsolták, és több alapítványt is létesítettek.

125 Fővédnöksége alatt kezdte meg működését az induló vöröskeresztmozgalom is, s ezt később is felhasználta társadalmi támogatottságának biztosítására. „ Ki volna képes mindazon nemes tettekéi felsorolni, melyek a nemzetre és a magyar társadalmi életre oly üdvös lefolyással voltak? Megnevezni azon intézetekel, melyek a nyomor enyhítésére, a szenvedők vigasztalására létesüllek és et melyek legnagyobbrészt az ő nagy nevét viselik. " 126 A kultusz későbbi transzformálódása nem az egyéni jelentéstartalomból következett, hanem a megváltozott politikai helyzetre való reagálásként a kánonok átrendeződése nyomán ment végbe. Az 1900-as évek közepétől a kultusz fokozatosan elveszítette egyensúlyozó szerepét,

127 és teret vesztett, összefüggésben Ferenc József megítélésének változásával: „az akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lelt et magyar királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia fogalmával, aki a legtöbb ember előtt már tiein is élő és halandó embernek, hanem el tient múló szimboltimnak látszott" ekkor. A Kossuth- és 125 Vasárnapi Újság 1900. január 7.14. old. 126 Részlet Schlauch Lőrincz, váradi püspök 1899. május 17-én a Vörös-kereszt egyletének országos közgyűlésén mondott beszédéből. Közli: Uő.: Erzsébet királyné emléke. Emlék-beszéd. Nagyvárad, Szt. László, 1899.25. old. 127 A hanyatlás folyamata már az 1900-as évek elejétől megfigyelhető: kultusza veszít a halálát követő fellendülésből, mivel az egységes kiállás leginkább a merénylet tényének volt köszönhető. 128 Bánffy Miklós: Emlékeimből. Huszonöt év. Kolozsvár, Polis, 2001 (második, bővített kiadás) 23-24. old. 129 Kultuszának alakulásához lásd: Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. In: 8 kultusza. Tanulmányok. Gödöllő, 1999.1 1-20. old., illetve Gerő András: A nemzet apja „Isten második fia - Kossuth és kultusza. In: Uő.: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX-XX. századi történetéből. Bp., PolgART, 2004. 53-78. old.