Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

amint az a mártírrá vált személyek kultusza esetében megszokott. Halálának évfordulója a kultusz új nagyságrendjét jelentette. A gyászszertartás rituáléja viszont megegyezett az Erzsébet-napi gyászmisék menetével. Születésnapját ezzel szemben halála után nem ünnepelték, mivel kará574 csonyra esett. Az évfordulók alkalmával azokon a településéken, melyeken Erzsébetnek szobrot állítottak fel, az emlékműveket e kiemelt napok alkalmával ünnepélyesen megkoszorúzták, megerősítve ez úton is szakralitását, illetve kedvelt gyakorlattá vált átadásukat is e napokhoz kötni. Súlyponteltolódás a szimbolika használatában és értelmezésében nem következett be a vizsgált időszakban, a módosulást az első világháború, majd a Horthy korszak hozza. Előbb a haza védőangyala szerepében kap kiemelt jelentőséget, s ez határozza meg a következő korszakot is: ekkor Erzsébet mint Nagy Magyarország „védőszentje" jelenik meg. Az egyházi és világi tradíciók ötvözése mind a beszédek szimbolikájában, mind a szertartásrendben megjelent. Az egyház a királyné ünnepei kapcsán különösen jelentős szereppel bit, hiszen a meghatározó napi események a gyászistentiszteletek voltak, csak utánuk következtek a további megemlékezések. Ezek a megkonstruált, a közvélemény által látni kívánt Erzsébet-képet erősítették. Az ünnepi szertartásrendet külsőségében a hivatalos ünnepségen a spanyol etikett határozta meg. A Mátyás-templom főhajója közepén állították fel gyertyákkal övezett jelképes ravatalát, a katafalkot, melyre az előírásoknak megfelelően helyezték el a királynéi uralkodói jelvényeit, továbbá az etikett szerint őt megillető fehér pár kesztyűt, nyitott fekete legyezővel, s mellett kiállították a csillagkeresztes rend nagyszalagos változatát is. A szeptember 10-ei gyászmiséket az első években még Vaszary Kolos hercegprímás celebrálta. Ezt később az apátplébános vett át, Nemes Antal, aki már a kezdetektől fogva a november 19-ei hivatalos gyász576 ünnepélyeket tartotta. Az ünnepi rituálé egyik nagyon fontos és jellegzetes eleme volt, hogy a misét celebráló főpap a királyné személyes ereklyéit képező miseruhák egyikét viselte, szakrális kapcsolatot biztosítva a halott szellemével. 1901-ig szokásban volt, hogy szeptember 10-én, a gyászünnepélyen a miniszterelnök miniszterei kíséretében tószt vett a birodalom nyugati felének hivatalos, a bécsi Hofburg plébániatemplomában tartott gyászmiséjén, melyen megjelentek a közös miniszterek, a két miniszterelnök és kormányaik néhány tagja.

577 Az azonban az eddigi forrásaink alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a társadalom mely rétegei ünnepeltek ilyenkor. Bár a kultikus beszéd tartalmazott uta574 Életében ezen alkalomból jókívánságaikat 575 Pesti Hirlap 1900. november 20. 3. old. tartalmazó feliratokkal köszöntötték. 577 Pesti Hirlap 1901. szeptember 11. 9. old. 575 Pesti Hirlap 1904. szeptember 11.12. old.