Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

Megemlékezési szertartások „ Valóban, ha nem is volna kész legenda az Erzsébet királyné egész megjelenése, élete és halála, egymagában már e/éggé csudálatos, hogy eszejárása, kedélye, szive mind telidesteli volt oly magyar sajátosságokkal, a miket sem tanulni, / / , » 560 se megszerezni nem lehet. A

z Erzsébet királyné emlékének fenntartására irányuló törekvések között egyedülálló helyet foglalnak el az emlékünnepélyek, melyek értelmezési keretét, megerősítését adják személye megítélésének, tükrözve a köztudat róla kialakított sematikus képét, illetve emlékhelyeinek a rítus során kultikus tartalommal való feltöltését. Jellegükből adódóan kiváló lehetőséget biztosítottak az alakjához kötött toposzok, legendák teljes tárházának bemutatására, megjelenítésére, újra és újra rögzítve ez által Erzsébet „magyar történelmi szerepét". A megemlékezési szertartások a rituális cselekedetek körébe tartoznak, melyeknek fő jellemzői formalizáltságukból adódnak: stilizálás, sematizálás és ismétlések. Végrehajtásuk célja bizonyos érzések felkeltése, lényegüket pedig az adja, hogy a résztvevők természetesnek tartják a kultusz létjogosultságát, felszíni, s ezzel mélyben meghúzódó jelentéseit is. Fontosságát a közösség szinte egészének életében betöltött szerepe adja. A múlttal való folytonosság megteremtése az ismétlődések, a gondosan kidolgozott formális aktusok és motívumok, a 559 A fejezet kidolgozása a Vasárnapi Újság, az Egyházi Közlöny és a Pesii Hirlap ünnepkörnyéki számainak felhasználásával készült. 560 Részlet Esterházy Sándornak, a kassai kir. Jogakadémia tanárának 1902. évi Erzsébet-napi gyászünnepélyén elmondott beszédéből. In: Uő: Erzsébet királyné. Kassa, Vitéz, 1903.10. old.