Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

hogy a prostitúció elsődlegesen a férfidominancia kifejeződése-e. Habár határozottan azon a véleményen vagyok, hogy a prostituált „használása" egy másik embet elnyomásának aktusa, nem tudom elfogadni azokat az elemzéseket, amelyek kuncsaftot és nem-kuncsaftot, minden heteroszexuális férfit egy kalap alá vesznek, hogy fenyegetően fütyköst lóbáló gyarmatosítók homogén osztályává mossák egybe őket, s egyszersmind elmossák a különbséget a prostituáltak használása és a nőkkel szembeni férfierőszak (mint például a nemi erőszak és a feleségbántalmazás) között (121). A prostitúciót, szerinte, „a beleegyezés vékony máza" különbözteti meg „a nemi erőszaktól és a tettlegességtől", de én, mint azok egyike, akik szerinte hajlok a „fütyköst lóbáló gyarmatosítóid-forgatókönyvvel való riogatásra, arra lennék kíváncsi, hogy a „beleegyezés" mennyiben változtatja meg a használatba vett nő érzéseit. A férfi érezheti úgy, hogy amit éppen csinál, az nem erőszaktétel, de a nő, akinek - ha túl akarja élni - ki kell kapcsolnia magát az elviselhetetlen szituációból, nem biztos, hogy igazán át fogja érezni, mekkora is a különbség... Nemrégiben O'Connell Davidson Laura Braee-szei együtt erősen kritikus elemzést írt a prostitúció radikális feminista megközelítéseiről (Brace és O'Connell Davidson 2000). Szerintük az olyan teoretikusok, mint MacKinnon és Pateman, akik a prostitúciót úr és szolga viszonyaként írják le, egyszerűen szimplifikálnak. A prostitúció elemzéséhez „a társadalmi nemi szerepek meghatározta hatalom sokkal komplexebb, árnyaltabb és viszonyítottabb víziója szükséges" ( 1046). Sajnos ők maguk nem törekszenek erre az árnyaltabb megközelítésre, hogy ennek révén képessé váljanak a férfi és női szexturizmus közötti különbségek érzékelésére. Annak tisztázása, hogy csinálják-e nők is, igen fontos. A válaszon sok múlik. Nem kevesebb, mint az, vajon lehetségcs-e a prostitúcióban a férfidominancia megnyilvánulását látnunk (mely dominanciának egyszer talán vége szakadhat), el kell-e fogadnunk mint az emberi viselkedés egyik kiiktathatatlan formáját, vagy érdemesebb a szabadidős elfoglaltságok egyik lehetséges változatát látnunk benne. Az, hogy a nők is részt vesznek-e a szexturizmusban, több mint akadémikus vita. Összefügg a prostitúció nemzetközi rendszerének egészével kapcsolatos értelmezésekkel és ellenlépésekkel. Az én véleményem szerint a férfiak „prostitúciós" turizmusa és a nők nyaralás közbeni szexuális kapcsolatteremtései közötti különbség jelentős, ez a különbség pedig a férfiak és nők szexuális hierarchiában elfoglalt különböző pozíciójából ered. Ha kellő figyelmet fordítunk a hatalmi viszonyokra, a viselkedések következményeire, beágyazottságára és kontextuális jelentésére, akkor az a szexturizmust illető állítás, miszerint csinálják, bizony, ők is, nem állja ki az elemzés próbáját. (Bíró Jiiditfoi r/ítása)