Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

dön volt jelentős. A háború befejezte után pedig az addigra kiépült szexiparnak, ha nem akart bevételeitől elesni, „muszáj volt" a karónak helyett civil közönséget toboroznia. A szexturizmus karib térségben való megjelenésének magyarázatához egyetlen dologra szokás hivatkozni (a rabszolgatartás történeti tradíciójának fölemlegetésén kívül): a szigetek szegénységére, az országok gazdasági fejletlenségére, arra, hogy egyetlen bevételi forrásuk a turizmus. Odalátogatókra nekik is szükségük van. Ha csak szexért hajlandók oda tódulni, isten neki, kapják meg... Kikből tevődik ki a szexturista közönség? Nos, túlnyomórészt férfiakból - mondaná az ember. Csakhogy ez az „elnagyolt" állítás — mint majd olvashatják - sokak számára elfogadhatatlan. Túlnyomórészt férfiakból, avagy csak és kizárólag férfiakból? Ez itt a kérdés! Nagyon nem mindegy! Itt és most azonban, kitérve a válaszadás elől, gendersemlegesen csak annyit tartok fontosnak hangsúlyozni a szexuális kielégülést hajszoló turistáról, hogy nyugati fehér ember. Programorientált turistánkkal kapcsolatban (ha férfi, ha nő), a két jelzőből („nyugati", „fehér") bizonyos értelemben az első a fontosabb. Amikor szexturizmusról beszélünk, akkor lényegében észak-amerikai és nyugat-európai turistaközönségről van szó (mondanom sem kell, Ausztráliát és Új-Zélandot - nyilván mint az angol gyarmatbirodalom utódait - földrajzi helyzetüktől függetlenül mindenki triviálisan tekinti Nyugatnak). Közép- és Kelet-Európa (benne a kis Magyarország) egyelőre még szegény ahhoz, hogy statisztikai értelemben labdába rúgjon, s beküzdje magát az „értelmezési tartományba". A „fehér" azonban nem csak azért nem szorul másodhegedűsi szerepbe, mert Nyugatról sokkal kevesebb nem-fehér szexturista érkezik, mint fehér, hanem sokkal inkább azért, mert - mint majd Julia O'Connell Davidson és Jacqueline Sanchez-Taylor elemzéseiből látni fogják - reakcióikban még a nem-fehérek is a „nyugati civilizációhoz", a „fehér szupremáciához" való tartozásukat vélik fontosnak hangsúlyozni. A prostitúció) rendszabályozáséira foganatosított intézkedések rövid társa

da lomtörténete Hogy mi a prostitúció? Társadalomtörténész, szociológus nem nagyon felelhet mást erre, mint azt, hogy egy tagadhatatlanul férfi-dominanciára berendezkedett világban nagyon sokáig a férfi-támasz (apa, férj, báty) nélkül maradt nő számára gyakorlatilag az egyetlen létfenntartás-biztosító (ha tetszik-oh, irgalom atyja, ne hagyj el! - életmentő) tevékenység- és létforma. A világot azonban (teszem hozzá rezignáltán) soha nem társadalom történészi és szociológusi vélemények igazgatták... - euró1 Egyes szerzők szerint azért esett rá a választás, mert a (nagy)üzemszerű prostitúciónak itt már kerek évszázada hagyománya volt. Az 1855-ös Bowring Egyezménnyel az angolok megnyitották Thaiföldet a beáramló idegen munkaerőnek. A Kínából beáramló férfiak tömegeit aztán falkában követték a kínai prostituáltak. Az üzemszerű működés következtében a 20. század elején legalizálták a prostitúciót.