Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei
kai férfiaknak a szexturizmus, úgy tűnik, a „nyugatiság" megnyugtató érzetével szolgál, vagyis azzal a tudattal, hogy egy privilegizált világ tagjai. Jó például szolgálnak erre egy fekete-amerikai férfi alábbi mondatai. Az illető 45 éves, buszsofőr (korábban a bűnügyi rendőrségnél dolgozott), tagja az amerikai tulajdonban lévő Travel & the Single Male szexturista klubnak, rendesen kitapasztalta már a thaiföldi, brazil, costa ricai és dominikai prostituáltakat. Ugye, azoknak az országoknak, ahová járni szoktam, két oldaluk van. Az egyik oldaluk a turisták világa. A másik, az igazi lakosságé. Én mindig megnézem az igazi lakosokat. Megnézem, hogyan élnek, és amikor ezt látom ... arra a kevéskére gondolok, amire nekem, otthon, azért sikerült szert tennem, és hát, az az igazság, hogy azt gondolom, hogy az azért mégsem semmi... Mindig büszke voltam arra, hogy amerikai vagyok. ... Mindig USA dollárban adok borravalót, amikor ide érkezem. Mindig van nálam dollár is, peso is, mert az emberek bizony másképp reagálnak az egyikre, meg a másikra... A szállodákban mindig azt mondják, hogy csajokat nem lehet fölvinni. Ugyan már! Tudod mi van?! Csak belenyúlok a zsebembe és oda megyek, ahová akarok... Ezenközben a szexualizált rasszizmus hozzásegíti a turistát, hogy úgy érezhesse, a másokkal mint nemi és faji szerepeknek megfelelő szexualitást! lényekkel való viszonyában ő diktál. Fontos fölfigyelnünk arra, milyen kifinomult (vagy nem is olyan nagyon kifinomult) módokon gyakorolják a férfiak a rasszizmust. Azok, akiket a karib térségben meginterjúvoltunk, nem tekinthetők faji elfogultságaik tekintetében homogén csoportnak; különbségek mutatkoznak közöttük nemzeti identitásuk, életkoruk, társadalmi-gazdasági hátterük és faji identitásuk szerint is. Egyik, világosan definiálható csoportjuk, a negyvenes és idősebb fehér észak-amerikai férfiaké, ha talán nem ápol is közvetlen kapcsolatokat a Ku-Klux-Klannal, de a fehér felsőbbrendűség világnézetét tette magáévá, és tagjai a fekete embert biológiailag is, társadalmilag is, kulturálisan is alacsonyabb rendűnek tartják maguknál. Rendre a „nigger" szót használják, és ha bárki kétségbe vonja ehhez való „jogukat", beesmérlőleg „pécé beszédmódot" emlegetnek. Egyikük így panaszkodott nekünk: Odaát, az Államokban nem használhatod a kurva „nigger" szót. Gyerekkoromban csak a „csúnya" szavak használatát tiltották nekünk. Most se azt nem mondhatod, hogy „picsa", se azt nem mondhatod, hogy „nigger". Az ilyen férfiak a fekete nőről azt képzelik, hogy megtestesítője mindannak, ami alantas és romlott, „születéstől, inheresen romlottak, így kiválóan alkalmas partnerek a romlott bujálkodásra" (Shrage 1994:158). Mivel faji identitásukból adódik kétségbe vonhatatlan szajhaságuk, alkalmi, személyes vonatkozásoktól mentes használatra megfelelhetnek, de isten ments őket hoszszabb távon, vagy kvázi-romantikus üzleti szexkapcsolatban használni! Az előzőekben idézett szexturistánk mesélte, hogy amikor ő meg a haverjai (mindnyájan rendszeres látogatói a Dominikai Köztársaságnak) meglátnak egy amerikai szexturistát, aki olyan helyi lányt vagy asszonyt csípett föl, akinek fenotípusos jegyei „afrikaiságára" utalnak, azt kiabálják oda neki: „Hány banánnal sikerült lecsalogatnod a fáról?",
