Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

ben folytatott kutatásunk eredményeire támaszkodva amellett kívánunk érvelni, hogy a Másikat előnyben részesítő szexuális ízlésük nem annyira valamilyen specifikus szexuális tevékenység gyakorlására való vágyakozásukról szól, mint inkább arról a vágyukról, hogy saját maguk fölött és másokkal való viszonylataikban amazok fölött mint adott nemű, fajú és társadalmi nemi szerepköröket betöltő lények fölött az ellenőrzés és uralom kivételesen nag)' szabadságával rendelkezhessenek. Ez a vágy (meg az a tény, hogy a nyugati turistának elegendő erőforrás áll rendelkezésére ahhoz, hogy ki is elégíthesse) csak úgy magyarázható meg, ha föltárjuk összefüggéseit a társadalmi nemi szerepekhez, a fajokhoz és a gazdasági erőviszonyokhoz egyszerre és egyaránt kötődő hatalmi erőviszonyokkal, illetve populáris diskurzusokkal. A nyugati fehér férfi szexturizmusa A Dél-Azsia felé irányuló szexturizmus kapcsán folytatott empirikus kutatások kirajzolta kép eléggé egyöntetű. Olyan embernek ábrázolják a nyugati, heteroszexuális fehér szexturistát, akiben a Másikra irányuló vágy csak visszája a nyugati fehér 1 1995-ben az ECPAT{íná Child Prostitution in Asian Tourism) fölkért minket, próbáljuk földeríteni, kik a gyermekprostitúció ügyfelei, mik a motivációik, milyenek az attitűdjeik. A kutatás etnográfiai terepmunkát tett szükségessé Dél-Afrika, India, Costa Rica, Venezuela, Kuba és a Dominikai Köztársaság üdülő-övezeteiben. Jelenleg egy Economic and Social Research Council által finanszírozott projekten dolgozunk nővel való elégedetlenségnek (a nyugati fehér prostituáltakat sem véve ki ez alól). Lee például a szexturizmusra való igényt úgy tekinti, mint a férfi-hatalom faji motívumokkal átszínezett fantáziavilágának fellelése utáni sóvárgást, s azt állítja, hogy ez - legalábbis részben - a Nyugaton tapasztalt nőmozgalmakért való visszavágás a férfiak részéről. Egyre aktívabb átfogó nőmozgalmak mellett a férfi-ellenőrzés alá vonható szexualitás (másképpen: női passzivitás) olyan kincs, melyre egyre ritkábban sikerül rábukkaniuk. Az utazási irodák hirdetései igencsak egyértelművé teszik, mit is kapunk a pénzünkért cserébe: készséges engedelmességet és behódolást (1990:90; lásd még Jeffreys 1997). A nyugati szexturisták a „kezesen engedelmeskedő" és „szolgálatkész" ázsiai nőről szövögetett fantáziaképei, mint azt Kruhse-MountBurton megjegyzi, együtt járnak „a fehér nő deszexualizálásával", aki, úgy tűnik, „szükségképp elkényeztetett, kapzsi, mindezek tetejébe vonakodó, kedvetlen, és csapnivaló szexuális partner" (1995:196). Ugyanezeket a jegyeket tulajdonítják a fehér prostituáltaknak is. A Seabrook által meginterjúvolt fehér szexturisták rendre „többre becsülték a thai prostituáltakat, mint a többnyire zavaróan gépiesnek és »funkcionalisan« viselkedő(R 000 23 7625), amely a jamaicai és dominikai prostitúcióra és informális turizmuspiacra fókuszálva jelentős mértékben épít erre a kutatásra. Eddig projektjeink során mintegy 250 szexturistával, illetve állandóra letelepedett férfival készítettünk interjút, valamint 150 olyan további személlyel, akiknek közük van a turizmusra orientált prostitúcióhoz (prostituáltként dolgozó nők, gyerekek, férfiak, futtatók, kerítők, bordélytulajdonosok s effélék).