Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

Mindez véleményem szerint azt jelenti, hogy a masszív szexturisták politikai felfogását az az (Én-t, közösséget és szerződéselvet egybekapcsoló) klasszikus liberális modell határozza meg, melyben az ösztöneiknél fogva vad és durva férfiak „természetes állapotukban" tetszés szerint hódíthatnak, ugyanakkor fenyegetettnek is érezhetik magukat. Vagyis „megrekednek a hódítás álma és az elnyomástól való félelem, a nemi erőszaktevés és a kasztrálástól való rettegés közötti térben" (McCIintock 1995:27). Az úgynevezett „civilizáció" társadalmi szerződése az általános vélekedés szerint lehetővé teszi e paranoiás bénultság lerázását, ám csupán akkor, ha minden férfi számára biztosítja „természetes jogait". Ma azonban a „civilizált" állam korlátozza vagy egyenesen megtagadja a férfiaktól az önmaguk, valamint a nők és a más „fajúak" fölött való rendelkezés „természetes jogát", akkor elveszíti legitimitását. Miként az majd érvelésemből kitűnik, ez is magyarázatul szolgál arra, hogy a kőkemény szexturistákra miért gyakorolnak oly nagy vonzerőt azok az úti célok, melyek felfogásuk szerint közelebb állnak a „természetes állapothoz". A „civilizált" állam fennhatóságának elutasítása A Dominikai Köztársaságban az interjúk készítése során megfigyelhető volt, hogy az európai/észak-amerikai férfi szexpatriáltak és kőkemény szexturisták lelkesen és szívesen fejtik ki nézeteiket arról, mi is a baj az otthoni társadalmi berendezkedéssel. Leginkább azok a fejlemények zavarják őket, melyek szerintük aláássák az osztálykülönbségeken, valamint nemi és faji eltéréseken alapuló „természetes" hierarchiát. Hevesen kikelnek az adók ellen, melyek kapcsán legfőképpen az háborítja fel őket, hogy az adófizető polgárok pénzét a segítségre érdemtelen szegényeket támogatószociálisjóléti programokra költik (nézetük szerint, ha valaki a nyugati társadalmakban szegény marad, az eleve annak jele, hogy

7 voltaképp nem is érdemel támogatást). Háborognak a hátrányos helyzetűeket előnyben részesítő szabályozás és az esélyegyenlőséget célzó törvényi rendelkezések miatt, mint ahogy a válás esetén a nőknek a férfiakkal szemben (elő)jogokat biztosító családi törvények is dühítik őket, nem beszélve a nők tartásdíjhoz való jogáról, és más effélékről. Biztatás és kérés nélkül pocskondiázzák az államot amiatt is, hogy egyre gyakrabban avatkozik olyan ügyekbe, melyek az ő meggyőződésük szerint a (fehér férfi) egyéni lelkiismeretének körébe tartoznak, ezért aztán erőteljesen ellenzik például a biztonsági öv használatát kötelezővé tévő, valamint az alkoholos befolyásoltság alatt vezetést tiltó törvényt. Minden meginterjúvolt szexpatriáltról elmondható, hogy részben annak hatására döntött a Dominikai Köztársaságba költözés mellett, hogy nem volt hajlandó elfogadni szülőhazája állami fennhatóságát, és többük esetében az odébbállást igencsak fölgyorsította, hogy e fennhatósággal nyíltan szembeszegültek. Néhányan a kivándorlással a kábítószerek birtoklását tiltó törvények megszegésének vagy más törvénysértésnek a következményeit igyekeztek elkerülni, ám a többség általában a magas adók miatt hagyja ott hazáját (létezik is