Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

állítani lehet, az - úgy tűnik - annyi csak, hogy a törvény életbe léptével tizedérc csökkeni ciz utcai prostituáltak száma. Különböző (köztük hivatalos) becslések szerint az ügyfélforgalom volumene semennyit nem csökkent. Semmi nem változott, annyi történt csak, hogy a prostitúció a látható zónából (az utcaiból) átszivárgott a „szürke" zónába (pl. internet), „elbújt", titkos lett.

32 Az utcai prostituáltak helyzete pedig - ne feledjük, ők a leginkább kiszolgáltatott, legvédtelenebb, együttérzésünkre, szolidaritásunkra, támogatásunkra leginkább rászoruló rétege a prostituált-társadalomnak! - ebből következően számottevően romlott (Ostergren 2003): - A kuncsaftok száma csökkent, élesebbé vált a verseny; így egyre inkább rákényszerülnek, hogy „bevállalják" a korábban nem vállalt tevékenységformákat, szolgáltatásfajtákat is. Ez az egészségügyi veszélyeztetettség fokozódásával, az (mértékelési zavarok súlyosbodásával jár. -A verseny kiéleződése miatt fölbomlanak közöttük a korábbi informális kapcsolati hálók, szolidaritási kötelékek-nem támogatják, nem tájékoztatják egymást a megfélemlítés miatt kimaradó „jámbor kispolgárok" helyébe lépő „nehéz fiúkról". A miniszterasszonyok roppant elégedettek: a törvény tökéletes! Ezt állítják a svéd feministák is. Tán még a svéd társadalom „mint olyan" is ezt állítja (nem tudom, Onagyságával nem volt szerencsém személyesen elbeszélgethetni, de a közvéleménykutatási adatok szerint kőkeményen üdvözli a törvényt, a kormányt, a feminista szervezeteket, mélyen egyetért programjukkal - csak éppen, mint már jeleztem, a társadalom hímnemű fele hétvégén rohan Dániába kefélni). Hogy a svéd szexmunkások sorsa jobbra fordult-e a törvénytől, azt én, persze, nem tudhatom. Elhihetőnek látszik azonban, hogy a jobb köröket, a svéd progressziót, a közhivatalok vezetőit, a svéd miniszter- és kormányfőtanácsosasszonyokat a legkevésbé sem izgatja, mit gondolnak fontos és felelősségteljes tevékenységükről a társadalom megalázottai és megszomorítottjai (miért is izgatná a sorsuk a mainstream létfilozófia jobb köreit?). A svéd prostituáltak mindenesetre azt állítják, hogy őket senki nem kérdezte meg, mit gondolnak a törvényről, senki nem engedte meg, hogy „a társadalom által megvédett nőként" véleményt nyilváníthassanak, s véleményük a nyilvánosság elé is juthasson. Azt állítják, hogy a politikusok, a feministák és a média lényegében kihasználják őket. Csak akkor juthatnak szóhoz, csak akkor „üzenhetnek" a nyilvánosságnak, ha „korrektül" nyilatkoznak, vagyis ha azt hajtogatják, hogy a prostituált életforma visszataszító, hogy áldozatnak tartják 32 Ezen túl még annyi történt, hogy a prostitúciót liberalizáló Dániát elárasztják a svédek. Helsingőrben (oh, Hamlet, Hamlet!) dán és svéd kurvák új és új kuplerájokat nyitnak az oda falkában csődülő svéd férfiak igényeinek kielégítésére. Legyen szabad két állítást megkockáztatnom: 1) a svéd törvényi szabályozás látszateredményeket könyvelhet csak el; 2) egy szó nem igaz, abból a sokat hangoztatott lózungból, hogy a svéd férfiak tömegesen magukévá tették volna a nemek közötti egyenjogúság emelkedett feminista értékeit. (Amit magam is hajlandó vagyok fölróni nekik, de itt most nem annyira a svéd férfiakról, mint a svéd feministák igazmondásáról van szó.