Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
Ezt hallván természetesen minden radikális feminista vadul tiltakoznék álláspontja rosszindulatú félreértelmezése ellen, azonban rögtön hozzátenné, hogy e jog természetesen csak a „normális", „cselekvőképes", „beszámítható" nőt illeti meg. Az a nő, aki magától olyasmit mondana, hogy ő prostituáltként óhajtana tevékenykedni, az nem beszámítható. Nincs tudatában annak, mily végzetes férfi-befolyásolás (vagy anómikus társadalmi normarendszerek befolyása) alatt cselekszik. Nincs prostituált, aki szabad akaratából folytatni akarná a mesterségét, nincs prostituált, aki boldog lenne. Hogy mégis akadnak prostituáltak, akik egyedileg vagy valamiféle mozgalomba tömörülve a saját elismertetésükért harcolnak? Szamár, aki azt gondolja, hogy az elnyomottak minden gondolata igaz gondolat, a szenvedők minden követelése igazságos követelés. A prostitúció önkéntes formája mellett szót emelő nő ostoba: a hamis tudat áldozata. IIa nem az, akkor (osztály)áruló. Az a prostituált, aki azt állítja (s emellett makacsul kitart), hogy szabad elhatározásból végzi ezt a tevékenységet, megszűnik áldozatnak minősíthető lenni, ebből következően méltatlan ideológiai együttérzésünkre, humanitárius részvétünkre, gyakorlati szolidaritásunkra. Ha már korábban szó esett a 19. századi abolicionizmus paternalista jellegéről, mélységesen anti-modern patronázs-szemléletéről, vegyük észre, milyen „szellemi rokonság" fűzi a radikális feminista attitűdöt ah27 Érdemes megemlíteni ennek kapcsán, hogy az 1986-os 2. Prostituált Világkongresszuson elhangzottakat megjelentető kötet, a Gail Pheterson által egybeszerkesztett Vindication for hoz az állásponthoz, mely szerint a szegény ember ne legyen önérzetes, a jóravaló szegény alázatosan kérjen, és ne jogokat vindikáljon. 27 Hogy ez a társadalomfilozófia csöppecskét embertelen? Hja, kérem, ha arról van szó, hogy egy nagy és magasztos Eszmét kell győzelemre vinni, akkor nincs helye kicsinyeskedésnek. Vágják az erdőt, hullik a forgács. (Pardon, ezt mások mondták, nem a radikális feministák.) Persze, „változnak az idők..." Josephine Butlerék tevékenysége még nem ütközött a prostituáltak önérzetes tiltakozásába. Bő száz évvel később, „marginális helyzet" ide vagy oda, a prostituáltból szexmunkássá avanzsáltak már nem hajlandók elérzékenyült meghunyászkodásra. Egy 1985-ben Torontóban szervezett konferencián kiderült: A prostituáltaknak nem volt ínyére, hogy mások ellentmondást nem tűrően próbálnak nyilatkozni az ő életükről; elutasították azt a feltételezést, amely szerint munkájuk föltétlenül megalázó lenne, amire épeszű ember önként egyszerűen nem vállalkozhat. Kiálltak amellett, hogy joguk legyen prostituáltnak lenni, mint ahogy kiálltak annak a munkának az értéke, méltósága és szabadsága mellett, amelyet sokan közülük „hivatásnak" tartanak ... Abból sem kértek, hogy szánják vagy megreformálják őket ... a prostituáltak elutasítják az olyan segítséget, az olyan támogatást, amellyel egyszersmind a prostitúció feladására akarják kényszeríteni őket. Tiltakoznak az ellen, hogy az elnyomott ember jelképeként kezeljék őket, és the Right of Whores teljesen tudatosan kölcsönzi címét az első nagy és jelentős feminista értekezés, Mary Wollstonecraft 18. század végi Vindication for the Rights of l/l/omen-jétől.
