Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
ezt az értelmezést; nem csak azért, mert az idézett 1. és 2. Cikk világossá teszi, hogy a „kerító'k és hasznot húzók" ellen irányul az éle. Hanem legfőképpen azért, mert ha a prostitution-t „prostitúcióból élés"-nck értelmezzük (a cselekvés alanya/végrehajtója és tárgya/elszenvedője ugyanaz a személy), akkor nem nagyon követheti logikusan ugyanerre a szubjektumra vonatkoztatva az ott szereplő fordulat: „az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereskedés". Akkor a logikus folytatás valami ilyesmi lehetne csak: „az azt kísérő rossz, a prostitúciós tevékenység folytathatása érdekében történő helyváltoztatás". Teljesen logikus viszont a szóban forgó szöveg, ha a prostitution-t „prostitúcióra rábírás"-nak értelmezzük: a cselekvés alanya éppúgy nem azonos az annak eredményét elszenvedő tárgyával, mint ahogy az emberkereskedési tevékenység cselekvője sem azonos az eredményét elszenvedővel. Elég nyilvánvaló, hogy éppen azért, mert az Egyezmény a kerítőkkel és hasznot húzókkal kívánt leszámolni, jogtechnikai értelemben célszerűnek látta a szövegbe belefoglalni azt, hogy a prostituált esetleges beleegyezése sem jelenthet számukra kibúvót, a kerítő (stb.) nem hivatkozhat arra, hogy a prostituált személy beleegyezett a dologba. (Sokan hozzá szoktak ehhez fűzni még egy szempontot. Azt ugyanis, hogy az „akár annak beleegyeztével is" klauzula azt kívánja sugallni, hogy valakinek anyagi ellehetetlenülése sem jogosíthat fel másokat arra, hogy emberi méltóságában megalázzák. 18 ) A New York-i Egyezmény azonban, még egyszer hangsúlyozom, jogi értelemben teljes szabadságot ad minden személynek arra, hogy prostitúcióból tartsa el magát. 19 Ez az álláspont pedig tökéletesen összeegyeztethetetlen a radikális feministák ellentmondást nem tűrő erőszakossággal leszögezett alapelvével, mely így szól: a prostitúció nem más, mint a nők megtörésére szolgáló nyers, leplezetlen nemi erőszaktétel„fölvonulási terepe", a nők emberi jogainak önkényuralmi lábbal tip rá sa, ennyiben pedig létezésének nem hogy pártolása, de megtűrése is elfogadhatatlan. Mielőtt e nézet igazságtartalmának higgadt, érvekre támaszkodó megvitatásába fognánk, fontos, hogy észrevegyék: feministáink nem azt állítják, hogy a prostitúció intézménye alkalmat teremt/r/ arra, hogy a nők sérelmére erőszakosságokat követhessenek el. Nem azt állítják, hogyne/' (netán: rettenetesen sok) esetben bizonyíthatóan alkalmat is teremt erre, ezért aztán a prostituáltak között tömegével találunk ember-alatti léten tengődni kényszerülő páriákat. Nem! Állításuk lényege pontosan abban van, hogy nincs kivétel. Minden S - P. 20 Az általuk 18 Hogy őt saját magát följogosítja-e erre, az külön kérdés, de inkább a kantiánus morál illetékességébe tartozik, mint az európai nemzetközi jogéba.) 19 Az Egyezmény Bevezetőjének első mondatához fűzött értelmezésem alapján tökéletesen hamisnak tartom azt az, amúgy nagyon sokak által hangoztatott állítást, hogy az Egyezmény nem ismeri el az egyén jogát arra, hogy a prostitúciót válassza megélhetésül, mesterségül (lásd pl. Bertone 1999). 20 Innentől kezdve szociológusként a tételt, mint teljesen komolytalant, akár félre is söpörhetjükami nem jelenti azt, hogy ne próbáljuk megérteni, mi a funkciója.
