Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

továbbra is részeltetné) ezeket a nőket.

14 És méltánytalannak gondolom ráadásba még azzal is súlyosbítani megaláztatásukat, hogy képtelennek, alkalmatlannak nyilvánítsam őket arra, hogy autonóm személyiségként döntsenek maguk felől... - mindezt arról az úgymond „szellemi" piedesztálról hirdetve, hogy nem lehet másként dönteni, mint ahogyan azt Mi, az Igazság letéteményesei szépnek, helyesnek, erkölcsösnek ítéljük, aki tehát nem a mi szánk íze szerint dönt, az értelemszerűen nem döntést hozott, hanem tehetetlen bábként hagyta, hogy mások döntsenek helyette. Számtalan kutatás eredményei igazolják, hogy a migránsokat - s ez érvényes a női migrálókra, sőt a női .v^xmigrálókra is - nem csak a puszta megélhetés veszélybe kerülése indíthatja útnak. Ösztökélheti őket erre egy kényelmesebb, jobb, szabadabb életforma reménye is. Mely esetben tökéletesen abszurd „erőszakos kényszerről", „megfélemlítésről", „tehetetlen, akarat nélküli bábokról" beszélni. Más kérdés, hogy a remények gyakran nem válnak valóra, hogy - főleg illegális migráció esetében - sokakat kihasználnak, rászednek, tönkretesznek. Azonban sajnos nagyon is jól dokumentálható, hogy a célországba megérkezvén még a migráció teljesen legális csatornáit igénybe vevők túlnyomó többsége is teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül - pontosan az Anderson és O'Connell Davidson említette, a radikális feministák által figyelemre nem méltatott három szempont miatt. Világszerte az a gyakorlat, hogy ezek a Harmadik Világból érkező nők az Első Világban döntően csak az informális munkaerőpiacra juthatnak be. A munkaerőpiacnak abba a szegmensébe tehát, ahol nem érvényesek a más szegmensekben biztonságot nyújtó hatékony jogi védelmek; ahol hiányoznak a munkáltatói önkénynek másutt korlátot állító szabályozások; ahol a tevékenységet többnyire nem is ismerik el munkának (mint például a prostitúció esetében is - függetlenül attól, hogy mindenki pontosan tudja, nők százezrei tartják el ebből a fajta tevékenységből magukat és családjukat). Ennek pedig - mármint hogy tevékenységüket nem ismerik el munkának egyenes következménye, hogy minimális az esélyük a migráció legális csatornáinak igénybevételére; ezért aztán kénytelenek az illegális, tehát semmiféle ember- (vagy más) jogi védelmet nem biztosító csatornákat használni. Ha valaki nem fordít szándékosan hátat a tényeknek (hog)' ne kelljen tudomást szereznie róluk), annak bizony mérlegelnie illenék: tényleg abban lássuk-e a lényeget, hogy elvetemült egyedek, személyes erkölcsi romlottságuk okán, gonosz emberkereskedők karjába vetnek a férfiuralomnak kiszolgáltatott szerencsétlen páriákat? Nem inkább személytelen jogi szabályozásrendszerek bumeráng-effektusát kell-e fölfedeznünk abban, ami történik? (Wijers - van Doorninek 2002.) Minél lehetetlenebbé válik, hogy az ember megfelelhessen a legális migrációs csali Ne feledjük, a Harmadik Világ kultúráiban a miénknél hasonlíthatatlanul erősebba nők patriarchális alávetettsége.