Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén

lom a Contagious Diseases Act-ben foglalt reglementációs intézkedések, előírások azonnali eltörlését, fölszámolását követelte, s főleg és elsősorban kimondta: ha bűn a prostitúció, akkor az abban részt vevő mindkétfél bűnös, nem egyedül csak a nő. Ha veszélyt jelent a társadalomra, akkor mindkét fél egyformán veszélyt jelent. Ha a társadalom védelmében intézkedések foganatosítandók, azok mindkét félre egyformán alkalmaztassanak. Kifogásolta tehát, hogy az intézkedések kizárólag nőkre vonatkoznak, a férfiakat semmilyen módon nem érintik, és így a viktoriánus társadalom kettős nemi erkölcsének apoteózisául szolgálnak. Azt a nemet büntetik, mely áldozata egy erkölcstelenségnek, s büntetlenül hagyják a másikat, mely legfőbb okozója mind az erkölcstelenségnek, mind pedig rettegett következményeinek. S ez nemcsak méltánytalanság, hanem ostobaság is: tökéletesen abszurd egy mindkét nemet érintő, s mindkettő által terjesztett betegséget csupán az egyik nem korlátozásával megkísérelni féken tartani. Rövidre és egyszerűre fogva egy hosszú és bonyolult történetet, a következőket mondhatjuk. Az abolicionista mozgalom a „kettős mérce" gyakorlatát elutasítva szimbolikusan szembe fordult azzal a tradícióval, amely a nőktől megtagadta, hogy saját testük tulajdonosaként, a férfiakhoz hasonlóan a polgári társadalom individuumaivá, velük egyenrangú individuumaivá válhassanak. Ez forradalmi lépés volt, legalábbis filozófiai értelemben. Ugyanakkor moralizáló szemléletében a mozgalom továbbra is azt a meggyőződést képviselte, hogy a prostitúció bűn, nem tekinthető az emberi világ „normális", tolerálható jelenségének. A korábbiaknál erőteljesebben hívta föl a figyelmet a férfiak felelősségére és szerepére, a társadalmi viszonyok „szerepéről", netán „felelősségéről" viszont mélyen hallgatott (s nyilván azért, mert ilyen tartalmú mondanivaló egyszerűen nem találtatott narrációs készletében). Felfogásával összeegyeztethetetlennek s így számára elképzelhetetlennek bizonyult minden olyan gondolat, mely a prostitúciót a megélhetési kényszerek és a munkavállalási lehetőségek együttesére adott, gazdasági elemzésen, helyzetértékelésen nyugvó gyakorlati válaszreakciónak tekintené. Ebben - már tudniillik abban, hogy a prostitúciót nem társadalmi jelenségnek vagy gazdasági problémának, hanem morális állapotnak tekinti-a bontakozó feminizmus a legteljesebb harmóniában olvad bele a korszakotjellemző közfelfogásba. Nem igazolhatja semmi, hogy valaki a bűn útjára lépjen. Azt sem, hogy gyakorlatias, számító megfontolásoktól tegye függővé, meddig vétkezik. (A kalkulálás ugyan polgárerény, de az erény nem tehető mérlegelések tárgyává.) A prostituáltnak döntenie kell: szakít-e haladéktalanul a múltjával, kitépi-e magát a prostituált létforma szennybe-mocsokba visszahúzó vonzkörébőí, elkötelezi-e magát az újjászületést jelentő erkölcsi megjobbodás mellett. Ezt az újjászületést pedig- erre egyedül képesként - a megkérdőjelezhetetlen társadalmi normák és erkölcsi értékek megkérdőjelezhetetlenül autentikus képviselőiként föllépő polgárasszonyokat és úrinőket tömörítő hölgyegyletek vannak, lesznek hivatva segíteni. A rabszolgasorban sínylődő prostituált (a mozgalom névválasztása nagyon is tudatosan történt; utalásrendszere min-