A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai
Budapest korabeli öngyilkosságai - számadatok és értelmezések A témával foglalkozó korabeli publicisztika nagyjából a ballada által sugallt értékszempontoknak megfelelően von médeget a korszak közmoráljáról, s az öngyilkosságok megszaporodásában játszott szerepéről. Ezek lényegében egybecsengenek a feljebb hivatkozott durkheimi alaptézisekkel. A kortársak a nagyvárosok öngyilkosságot inspiráló szerepével kapcsolatosan főként a deszociatív, elidegenítő hatásokra mutatnak rá: „Mert a zajló néptömeg és üzérkedők hullámzó tengerében, a hol mint hab a habra, tolul a sokaság és mégis idegen marad mindenki, ki törődik az egyes emberrel, annak erkölcsi és testi tönkre jutásával!" 3 A „feltorlódott jelleg" persze tömeges méretű egzisztenciális bizonytalanságot, kirívó pauperizmust is jelentett, amely nyilván közvetlen módon befolyásolta a nyomorgó és ezért szorongó kisegzisztenciák lelkiállapotát. „A nyirkos pincelakok, melyek felett díszes erkélyek magaslatiak ki, több nyomort rejtenek, mintsem a főváros ezrei gondolnák..." - írja az okokat firtató korabeli kutató. 0 A mindebből fakadó morális deficitek ábrázolásával akár már a Népszínház színpadán is szembesülhetett a fővárosi publikum, például Gsiky Gergely 5 Dobránszky Péter: Társadalmi bajaink, különös tekintettel az öngyilkosságra. Kolozsvár. 1872. 17. old.; Továbbá: Budapesti Szemle, 1884. 156-160. old.; Morselli, Heinrich: I. m., 170. old. G Séda Ernő: Az öngyilkosság, fejtegetve vallási, bölcsészeti, jogi, történeti, lélektani, erkölcsi és társadalmi szempontból. Esztergom, 1877. 406. old. 7 Budapest Főváros Levéltára - a továbbiakban BFL. // proletárok című darabjában, s az 188l-es népszínműpályázatra beküldött pályaművek között is találkozunk a negatív jelenségek bírálatával. Az ekkor még politikai értelmezés nélküli, ám később oly nagy karriert befutott „bűnös város"-tézis tehát már ekkoriban sem ismeretlen, olyannyira, hogy egyesek a túlontúl negatív képzetek kigyomlálását tekintik fű feladatuknak. Kuliffay Ede Budapesten címmel ebben az esztendőben, 1877-ben bemutatott népszínműve is - amint a sajtó tudósított: „...a sok vidéken igen eltetjedt amaz előítéletek ellen van irányozva, melyek a fővárost valóságos Sodorna és gomotának tattják, minden fővárosi férfiban tolvajt, csalót, hamis kártyást, iparlovagot, minden fővárosi nőben ledér asszonyt látnak. A kiegyezést követő időszakban érvényesülő szabadelvű szellemiség, az egyház presztízsének bizonyos csökkenése, a hirtelen meglódult, majd le is fékeződött gazdasági növekedés együttesen a korábbi merev, tisztán tekintélyelvű struktúrák meggyengülésével összefüggésben, a dependencia hirtelen „lelazulása" folytán a társadalmi dezintegráció tüneteit mutatják. 9 Magyarország ekkoriban még a Monarchia többi részénél kedvezőbb öngyilkossági mutatókkal rendelkezett, Budapest viszont nemcsak Bécset előzte jócskán mege tekintetben, de a kontinens összes fővároBudapest Székesfőváros Törvényhatóságának iratai. Népszínházi bizottmányi iratok. IV. 1403. n. Népszínművek. 37. sz. Az iparlovag. 8 Vasárnapi Újság, 1877. augusztus 19. 9 A támaszrendszerek hiányából eredő társadalomlélektani diffúziókra vonatkozólag Id.: Buda Béla - Füredi János: Az öngyilkosság pszichés háttere - Esettanulmányok. Medicina, Bp., 1987.
