A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr BUZINKAY GÉZA A

riporter az igazi, a „par excellence" újságíró - amint ezt az első riporterek kortársai az 1890-es években már felismerték. „Az újságnak legfontosabb része és az újságírásnak tulajdonképpeni formája a riport. Enélkül nincs újság és enélkül nem lehet újságíró."

1 Megjelenésétől kezdve a 20. század elejéig a riporter megnevezés a rendőrségi tudósítót jelentette. így hát a rendőr és a riporter kapcsolatában, a rendőrség által őrzött ismeretek nyilvánosságának kikényszerítésében, egy több évtizedes küzdelemben formálódott ki a 20. századi magyar hírlap arculata és a modern újságíró alakja, egyénisége, jellege. Azonban nem könnyű elfogadni ezt a nézetet, mert a riporter sajtótörténeti jelentőségének kiemelése óhatatlanul megfakíthatja a hagyományosan legértékesebb újságírói műfajok művelőinek, a publicistáknak és tárcaíróknak a babérkoszorúját, amelyet legalább másfél század óta rendíthetetlenül viseltek. Mert a riporter nem népnevelő, nem politikus és nem szépíró (belletrista), hanem „csak" újságíró és semmi más. Számára a riporteri munka minden részletével együtt maga a cél, nem pedig eszköz és nem is pótlék. Ha igaz, hogy ő az igazi újságíró, akkor - sarkítva előjátéknak minősülhetne a magyar sajtót elindító szerkesztők működésén túl még az első, legalább néhány éven át főfoglalkozású újságírónk, a magyar vezércikket megteremtő Kossuth Lajos politikai közvéle1 Sajó Aladár - Róna Lajos: Az újság. Újságírás újságkiadás. Bp., 1902.; Budapesti Hírlap, 129. old. 2 Várkonyi Dezső: A reporter. Magyar Salon, 1888. VIII/1.430. old.